A Medgyaszay Ház története 2.

2017. január 28., szombat

0 megjegyzés
Nagykanizsának soha nem volt állandó színháza, de a 19. század elejétől - legalábbis az első források eddig mennek vissza - befogadott német, majd magyar nyelven játszó színtársulatokat, amelyek váltakozó színvonalon és váltakozó sikerrel játszottak. Az előadások helyszíne eleinte fogadók udvara, később a Deák téren levő ormótlan raktár, majd a lassan megnyíló színvonalasabb szállodák nagytermei voltak. Az 1840-es évektől a Zöldfa (a mai Bolyai iskola), később a Szarvas szálló, még később a Polgári Egylet (Sugár út 3.) épületében tapsolhattak a kanizsaiak színházi produkcióknak.

Színházi előadás még a Polgári Egylet nagytermében, 1924

Állandó, megfelelő színvonalú színházépület létesítse már régóta foglalkoztatta a város vezetőségét és közvéleményét. Az 1870-es években létre is hozták a Színházpártoló Egyletet, de mindig csak ideiglenes megoldásokra futotta. 1874-ben emelték az első, kifejezetten színház céljára szolgáló építményt, egy fából összerótt színkört nagyjából a mai Csengery út 22. tájékán. Hamarosan a mostani Medgyaszay Ház közelében, körülbelül a Református templom előtti területen épült fel az ún. Aréna. Ez szintén fából készült színházépület volt, így csak nyáron lehetett benne játszani. Kívülről nagy, igénytelen hodálynak látszott, ám a belseje már egészen színház-szerű volt - zenekari árokkal és páholyokkal is rendelkezett. A 20. század első két évtizedében ebben zajlottak az előadások.

Ez volt az Aréna...

Hogy 1927-re felépülhetett az állandó színház, abban nagy érdemei voltak dr. Sabján Gyula polgármesternek és dr. Krátky István főjegyzőnek. Ez az érdem annál is nagyobb, mert - bár közel sem volt ekkora beruházás - a megelőző év szeptemberében nyitotta meg kapuit a Városi Zeneiskola. Ha jól belegondolunk, nem sokkal a vesztett világháború és Trianon után vagyunk, a nagy gazdasági válság előtti utolsó pillanatban; ennek fényében kell értékelnünk, hogy eleinknek színházat is sikerült építeni. Befogadó színház lett, hiszen állandó színtársulatot Nagykanizsa már tényleg nem bírt volna el, de így is nagyon nagy dolog volt.

A színházépület felavatása 1927. március 15-én fényes külsőségekkel, többnapos ünnepségsorozat keretében zajlott.

Március 16-án - többek között - ezt írta a Zalai Közlöny:

Fényárban úszott a színház tarka épülete és a környező Rozgonyi-utcai park és emberek, fogatok, autók hömpölyögtek fel-alá az utcán. [...] A színház pazarul világított foyerjében csupa frakkos, estélyi ruhás közönség zsibongott. Hét órára pontosan az utolsó székig megteltek a széksorok. Az országos viszonylatban is eseményszámba menő kulturális vívmány első stációjára Nagykanizsára érkezett előkelőségek teljes számban jelentek meg. Ott volt a város és a környék számottevő teljes intelligenciája. Olyan fényes közönség, amilyent Nagykanizsán még nem láttunk egyszerre egy helyen összegyűlve.

Színházi Élet 1930. 10.


Megnyitó beszédet Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház Nagykanizsáról elszármazott igazgatója mondott. Bloch Ünnepi nyitánya után a Nemzeti Színház együttese Szigeti József: Rang és mód című színművét adta elő, melynek főszereplői Bartos Gyula, Fáy Szeréna, Somogyi Erzsi és Lehotay Árpád voltak.



Másnap, március 16-án Hubay Jenő hegedűművész, a Zeneakadémia nagytekintélyű rektora Kósa György zongorakíséretével adott koncertet. Róla írtam már itt a blogban: ITT egy összefoglalót személyéről és kanizsai kapcsolatairól.  Később a történteket sikerült még jobban rekonstruálni, amikor ráakadtam erre a fényképre:



Részletesen ITT írtam a képről, amely nyilvánvalóan az új színház előtt a Hubay-koncert napján készült. Akit részletesebben érdekel Hubay Jenő hangversenye, érdemes mindkét linket megnyitni! Az első alatt egy érdekes anekdota is olvasható, amely itt esett meg :)

A fényes megnyitó ünnepségek után az épület színház- és mozielőadások, hangversenyek, ünnepségek és más reprezentatív rendezvények otthona lett. A következőkben ebben a megosztásban követhetjük a Medgyaszay Ház történetét.

A Medgyaszay Ház története 1.

2017. január 20., péntek

2 megjegyzés
90 éve lesz, hogy 1927. március 15-én felavatták Nagykanizsa újonnan épült kulturális intézményét, a Városi Színház és Mozi-t, azaz a mai Medgyaszay Házat.

A veszprémi és a soproni színházépületet is megálmodó Medgyaszay István magyaros-szecessziós stílusban tervezte meg a Sugár út mentén fekvő Károlyi-kertben (az egykori Egylet-kertben) álló színházat. Az egyes épületrészek egymásra halmozódó tömegeinek összhatása falusi utcaképet idéz. Előcsarnoka felett harangláb-formát idéző kis torony található.



Főhomlokzatának az oszlopos bejárat fölötti középső részét és két oldalhomlokzatát a tető alatt stílszerű, sgrafitto technikával készült, a Bánk bán-ból, a János vitéz daljátékból és A falu rossza népszínműből vett egy-egy jelenet díszíti, amelyeket Raksányi Dezső rajzai alapján festettek meg.
Alaprajza követi a funkcióból adódó hármas - előcsarnok-nézőtér-színpad - tagolást. Sajátos szerkezeti megoldásként nézőtere alapjában véve egy padlóig lenyúló tetőszerkezet. Négyszázhatvanöt ülőhellyel, hátsó, illetve két oldalpáhollyal, ám karzatok nélkül készült, száznegyven négyzetméteres színpaddal.

Érdemes elolvasni, hogy maga a tervező építész hogyan nyilatkozott a színházról (megjelent a Színházi Élet 1930. 10. számában):

A magas művészi kultúrájú város szerény viszonyai mellett sem mondott le nívósabb színművészetről, de másfelől nem is utánozott nagyvárosi emeletes színházakat szánalmas miniatűrben, ezerszer megunt aranyozott bécsi gipszeléssel. Színházuk egy kies városi kertben, a magyar élet követelményeiből termett. Szerkezetei a magyar észjárásból adódtak. Megkíséreljük ezt az észjárást vázolni: A jó művészi színvonalon álló színtársulat legalább 500 nézőt kíván meg. Sem ebből, sem a kényelmes elhelyezésükre szolgáló nézőtér területéből nem lehet elhagyni semmit. Ezek után a nézőtér takarékos lefedése a tulajdonképpeni nyitja a takarékos építés ügyének. Az eddigi drága és nehézkes régi tetőszerkezet és az azt tartó vastag oldalfalak azonban mind elmaradhatnak ennél a nézőtérnél. Az egészet négy pár fenyőszál tartja, melyet a nézőtér bordái is jeleznek. Mellettük csak könnyű üreges fal kell a téli melegtartás miatt. A mennyezet tört síkú, ami helyes arányok mellett a legkitűnőbb akusztikát is biztosítja és magyaros, derült hangulatú faépítészetével a színjátszásnak méltó, művészies keretet nyújt.[...]
Itt Nagykanizsa művelt magyar polgársága önmagára szabott, magyar lelkéből való művet állított önmagának és példaképpen az egész országnak, melynek hálája - művészi köreink őszinte elismerése.

Nézzünk meg néhány korabeli fényképet is, mely Medgyaszay István írását illusztrálta:




Az épület a közelmúltban teljes, ún. bővítéses-felújításos rekonstrukción esett át, melynek szellemi atyja Zalaváry Lajos Kossuth- és Ybl-díjas építész volt. Az első avatás után napra pontosan 79 évvel később, 2006. március 15-én vehette újra birtokba a város közönsége az eredeti tervekhez hűen újjávarázsolt épületet, mely a tervező építőművész előtti főhajtásként a Medgyaszay Ház nevet kapta.

Zenés epizódok a kanizsai Szarvas szálló életéből 5.

2017. január 14., szombat

2 megjegyzés
Elérkeztünk végre a sorozat befejező részéhez. Először egy gyors tartalomjegyzék, aztán folytatom:

1. rész: Az épületről általában

2. rész: Cigányzenekarok a Szarvasban

3. rész: Helyi előadók és Kanizsáról elszármazottak fellépései

4. rész: Híres magyar és külföldi művészek fellépései

Az 1900-as évek elejéről származó képeslapon a még kétemeletes Szarvas


Az Arany Szarvas karzatos nagyterme 1879-től majdnem két évtizedig a kanizsai színházi élet helyszíneként is funkcionált. Az előadásokat korábban a Zöldfa (ma Bolyai Iskola) nagytermében tartották, de az egykor patinás szálloda ekkorra megszűnt, az épületet az igazságügy foglalta el... A kanizsai színházi élet ezért tevődött át egy időre a Szarvas nagytermébe.

Az első jelentős társulat, amely a Szarvasban játszott, a pécsi volt, amelyet akkor GERŐFY ANDOR igazgatott. Prózai darabok mellett sok zenés előadást tartottak: operetteket (A corneville-i harangok, Szép Galathea, Boccaccio), népszínműveket (A piros bugyelláris) is játszottak. A helyi kritika kiemelte GERŐFYNÉ ILKA asszonyt, aki a primadonna szerepét töltötte be. 1882-ben Kanizsán is megjelent együttesével Gerőfy nagy riválisa, a nem sokkal korábban saját társulatot alapított TÓTH BÉLA. Primadonnája ALSZEGHY ETEL, a korabeli cikkekben még Kohay Etel néven szerepelt. A komikus szerepkört a fiatal KÖVESSY ALBERT töltötte be, aki majd 1902-ben, mint a Kanizsán rendszeres színházi szezont tartó pécsi színtársulat igazgatója fe fogja építeni városunk nyári színházát, az Arénát. Tóth Béla társulata is hasonló összeállítású műsort játszott a Szarvasban, mint Gerőfyék: igényes prózai darabokat (például Beaumarchais: Figaro házassága), korabeli ismert népszínműveket és különösen sok francia operettet. Egy kritikába olvassunk bele, melyben Meilhac és Halévy: Kis herceg című operettjének előadását értékelte az egyik helyi hírlapíró:

Egyike a legtöbb műélvezetet nyújtó daraboknak, mely a fővárosi színpadon is nagy tetszésben részesült. Kohay Etel (Parthené, herceg) elemében volt és elragadó játékával, gyönyörű énekével folyton ismétlődő tapsvihart aratott. A legszebb részleteket meglepő könnyedséggel énekelte és a nagy technikát igénylő dallamokba átönté az érzelem melegét.

Tóth Bélának az 1882-es kanizsai szezon alatt sikerült egy igazi
nagy sztárt is megnyerni vendégszereplésre HEGYI ARANKA, a Népszínház kiválósága személyében. A Blaha Lujzával azonos művészi fokon értékelt primadonna négy darabban öt előadáson lépett fel a Szarvasban, amelyen a jelentősen felemelt helyárak ellenére csak úgy tolongtak a kanizsaiak.

Hegyi Aranka

1883-ban jelent meg Kanizsán az ARADI GERŐ-féle színtársulat. A színigazgató, akinek eredeti neve Czucz Gerő volt s jelentős földbirtokkal rendelkezett, majdnem harminc évesen, új néven állt színésznek. Hat évvel később, 1864-ben már a legrangosabb vidéki társulatot igazgatta. Kanizsai előadásainak kitűnő primadonnája a direktor nevelt lánya, ARADI EMÍLIA volt. A társulat nagy értékét kiváló zenekara jelentette, ezzel ugyanis akkoriban kevés vidéki színigazgató büszkélkedhetett - korábban Kanizsán is sokszor előfordult, hogy az egyébként színvonalas operett-előadást csak egy zongorista kísérte.

1885 áprilisában az Aradi Gerő társulat előadásain lépett fel első ízben Kanizsán - négy előadásban! -  az ekkor hírneve teljében álló BLAHA LUJZA.

Blaha Lujza


Kanizsa valósággal lázban égett ezekben a napokban... A művésznő lakása is a Szarvasban volt, s amikor észrevette, hogy a fél város odagyűlt a térre, hogy láthassa, kilépett az erkélyre és köszöntötte kanizsai rajongóit.

1890-ben a Szarvas nagytermét kávéházzá alakították, így a színházi előadások, hangversenyek más helyszíneken folytatódtak: az akkoriban új Polgári Egyletben (Sugár út 3.) és a Kaszinóban. Ettől kezdve a Szarvas zenei életét az éttermében és kávéházban muzsikáló cigányzenekarok, majd jazz-szerű, könnyedebb muzsikát játszó együttesek jelentették - róluk már írtam a 2. részben.

A jeles szálloda az 1930-as évek végén szűnt meg (ekkor már jó másfél évtizede működött a Centrál), csak a Kis Szarvasnak nevezett étterem maradt meg egy ideig a szomszédban. A Szarvas eredeti épületében üzlethelyiségeket és lakásokat alakítottak ki. 1981/82-ben legfelső épületét - Tarnóczky Attila szerint életveszély miatt - lebontották...
1992 óta helyi védelem alatt áll. Homlokzatát 2003-ban jelölték meg a várostörténeti sorozatba tartozó emléktáblával:


Végezetül két fontos link azoknak, akik többet szeretnének tudni a Szarvas, és az egész Erzsébet tér történetéről. Ezt a két alapvető forrást én is sokat használtam és használom:

Kunics Zsuzsa nagy tanulmánya a tér történetéről

és

Tarnóczky Attila: Hol - mi? Kanizsai házak és lakóik

Zenés epizódok a kanizsai Szarvas szálló életéből 4.

2017. január 5., csütörtök

0 megjegyzés
Lassan másfél éve lesz, hogy írtam egy sorozatot az Arany Szarvas szálló zenei életéről. Aztán  jöttek más, nem mindig kanizsai témák. Most viszont egy érdeklődés kapcsán előkerült ez a régi sorozat és döbbenten vettem észre, hogy még ígértem egy részt, amit aztán nem írtam meg. De jobb későn, mint soha :) így most pótolom. Sőt, az ígért egy helyett két részre is futja még a Szarvasban zajlott kulturális eseményekből.

Amikor még kimagaslott szomszédai közül...

Rövid összefoglalásként: az 1. rész magáról az épületről szólt. A 2. részben a Szarvas saját zenéjével, az ott játszó cigányzenészekkel foglalkoztam és szót ejtettem az első kanizsai jazz-muzsikusról is. A 3. rész a Szarvas nagytermében fellépő kanizsai, illetve városunkból elszármazott énekesekről, muzsikusokról szólt. Ennek végén ígértem, hogy legközelebb a nem-kanizsai híres művészek előadásaival folytatom a sort.

Vágjunk bele!

1881 előtt több egykori Liszt-növendék zongoraművész koncertezett a Szarvas karzatos nagytermében: VERA TIMANOVA, JOSEFY RAFAEL, valamint SOPHIE MENTER és szintén európai hírű gordonkaművész férje, POPPER DÁVID. Ezekről a koncertekről már írtam részletesen a Liszt Ferenc és Nagykanizsa című sorozatomban - a nevekre kattintva a megfelelő rész visszaolvasható.

A Szarvasban került sor városunk hangversenyéletének egyik legnevezetesebb estjére: 1877. március 1-jén PABLO DE SARASATE spanyol hegedűművész adott zongorakíséretes koncertet.

Pablo de Sarasate


Az esemény jelentősége miatt erről majd írok egy külön posztot. Most csak röviden pillantsunk bele a Zalai Közlöny néhány nappal későbbi kritikájába:

A résztvevők tömege csak úgy hullámzott a hangverseny e színterére. Büszke öntudattal észlelénk itt is, hogy városunk műértő, a valódi művészet irányában érdeklődő közönségének milyen nagy kontingensét állítja. [...] ... játéka, minden hegedű-vonása szívhez szóló, a szívet varázszsal eltöltő; az egyes hangok oly mély érzést árulnak el és egyszersmind oly tökéletességet a hegedű kezelésében egyáltalában, hogy nagyobb művészt elképzelnünk alig lehetséges.

Néhány hónappal Sarasate előtt egy nagy reményű 14 éves hegedűs, FRANZ KREZMA Anna nevű nővére zongorakíséretével adott koncertet, sajnos kevés érdeklődő előtt.

Zalai Közlöny 1877. október 8.


Az eszéki születésű csodagyerek kilenc évesen már a bécsi konzervatórium növendéke volt. Egészen fiatalon lett a berlini királyi szimfonikus zenekar koncertmestere, ám 19 éves korában tuberkulózisban elhunyt. A világ minden bizonnyal egy nagy hegedűst veszített benne.

Franz Krezma

EUGENE MAURICE DENGREMONT életútja is hasonlóan tragikusan korán, 27 évesen ért véget.


E. M. Dengrement


A francia-brazil származású hegedűművész 18 éves korában, 1885 decemberében játszott a Szarvasban - ő sem telt ház előtt. Pedig nagy élménnyel lettek szegényebbek, akik nem hallották. Így referált a Zalai Közlöny kritikusa:

Játékában kettős, hármas, sőt négyes szólamú tételeket hallottunk a legtisztább hangkezeléssel előadva. Kettős nyolcad futamok a legmagasabb hangokig, harmad, heted, kilenced, tizenketted hangközi összevonásokat a legtökéletesebb praecisitassal adja elő.

1879. márciusában koncertezett a Szarvasban Európa akkori egyik legkiválóbb kamarazenei társasága, a sajtóban Flórenci négyesként emlegetett FIRENZEI VONÓSNÉGYES (pesti koncertjükre Liszt Ferenc is elment). Kanizsán Haydn, Schubert és Beethoven műveiből játszottak.

B. J. aláírással így számolt be a koncertről a Zalai Közlöny:

Az a játszi könyűdség, mely az egyes működők játékán látható - oly kerekded s egybevágó egészet képez, iszerint az a négy művész avval a négy darab száraz fával egy test egy lélek.

A sok sikeres est mellett egy nagy botrány is fűződött a Szarvas hangversenyterméhez: CARLOTTA PATTI operaénekesnő estje. A sztorit már megírtam részletesen, ITT elolvashatja az érdeklődő hogy Kanizsán miként és miért kapott macskazenét a híres énekesnő...

A sorozat utolsó részében a Szarvas nagytermében tartott színházi előadásokról számolok be.