130 éves a nagykanizsai kaszinóépület 3.

Folytassuk a 130 éves kaszinóépület (zene)történetét. Azt hiszem, ez lesz a számunkra legérdekesebb folytatás :)

A kaszinó nagytermének színpada híres külföldi és magyar muzsikusokon kívül fellépési lehetőséget nyújtott a városban élő és működő muzsikusok számára is.

1886-ban, a kaszinóépület megnyitásakor már hosszas külföldi működés után ismét szülővárosában, Kanizsán élt  ROSENBERG ÁDÁM és megnyitotta zeneiskoláját, hangszerkereskedését. Néhány évig sűrűn megfordult a kaszinóban, vendégként is, fiatal feleségével, de legtöbbször muzsikusként. Többnyire zongoristaként, kísérőként és szólistaként egyaránt. Lássunk egy jellegzetes példát a Zalai Közlönyből, a Kereskedelmi Ifjak által 1887. február 26-án rendezett, tánccal egybekötött műsoros estről, ahol Ádám négykezest játszott egy jól zongorázó úrhölggyel és betanította a Rákóczi indulót, két zongorára, nyolc kézre. Így referált az újságíró:

A hangverseny fénypontját "A ploermeli búcsú" képezte [ez voltaképpen egy részlet átirata volt Meyerbeer: Dinorah című operájából]. Garai Benőné úrnő játékát túlzás nélkül művészinek mondhatjuk. Partnerje, Rosenberg Ádám úr sokkal jobban ismertebb már mint jeles zongora-tanár, mintsem szükségesnek tartanók ezen a helyen dicséretesen megemlékezni játékáról; feltételeztük, hogy kitűnően fogja feladatát megoldani, mi saját magát illeti, de hogy a többi szereplőket is képes volt úgy előkészíteni, hogy velük csakis dicséretet vallott, ezt örömmel észleltük. A Rákóczy induló oly hévvel adatott elő, hogy a fiatalság zajosan megéljenezte és a közönség megújráztatta. Rosenberg úrnak őszintén kívánjuk, hogy fáradságos munkáját mindenkor oly siker koronázza, mint ez alkalommal.

A műsort hajnalig tartó tánc követte, az első négyest 72 pár táncolta.

Azért idéztem ezt az estet részletesebben, mert számtalan hasonlóra került sor az évtizedek során. Rosenberg Ádám ugyan hamarosan elköltözött Kanizsáról, de mindig voltak jeles műkedvelők - ne felejtsük el, Kanizsa akkoriban a házimuzsikálás mekkájának számított országosan is, mellettük pedig létezett több olyan muzsikus, aki átmenet volt a műkedvelő és a hivatásos művész között. Az 1800-as évek utolsó évtizedeiben és a századforduló körül ilyenek volt például BLUMENSCHEIN VILMOSNÉ, akiről már írtam itt a blogban részletesebben. Ebben az időben az

Ollop Imre

OLLOP-fivérek, Imre és Ernő is gyakran felléptek a Kaszinóban (is). Ernő a bécsi zeneakadémián tanult, de családi nyomásra abba kellett hagynia. Remek zongorista volt, amit a kaszinóban is sokat kamatoztatott és hangverseny-szervezőként is remek előadókat nyert meg a városnak. Fivére, Imre a humorérzékéről volt híres. Ha ő énekelte a kaszinóban saját kupléit, mindig nagy volt a siker, mert bennük a városi visszásságokat tűzte ki céltáblául. BISCHITZKY MIKSA, aki korábban a bécsi opera tagja volt, de aztán több évtizeden át Kanizsán működött magánének-tanárként és hangszer

kereskedőként. Nem hagyható említés nélkül STERNECK ZSIGMOND: eredetileg csellista volt, de gyakorlatilag minden hangszerhez értett, társas-szórakoztató rendezvényeken pedig remek hangulatot tudott csinálni füttyművészként is. Ő aztán tényleg otthon volt a Kaszinóban, mert a tőszomszédságában, a mai Ady utca 5. alatt lakott, oda jártak hozzá magán-növendékei.

Sterneck Zsigmond

Haladjunk kicsit előre az időben: az 1920-as években a kaszinó "házi" zongoraművészének számított a már többször említett dr. BALLA JÁNOS. Sok nagy művészt - énekeseket és hangszereseket egyaránt - ő kísért zongorán. 1922-ben a nagyszerű szombathelyi hegedűművész, BÁRDOS ALICE koncertjén, ahol szólószámmal is fellépett, ő szólaltatta meg először a kaszinó új hangversenyzongoráját.

A Kanizsán élő hivatásos művészek közül különösen

emlékezetesek PÁSZTOR IRMA - 1921 után Fábiánné Pásztor Irma - hangversenyei. A zsinagóga orgonistájának tehetséges leánya Thomán Istvánnak, Liszt Ferenc egyik legutolsó tanítványának növendéke volt. Korábban írtam róla részletesebben itt a blogban, szóltam a Kaszinóban megtartott koncertjeiről is. Már kislányként is zongorázott itt, majd tinédzser-korától több alkalommal adott nagyszabású szólóestet.

Érdemes külön megemlékezni a Nagykanizsáról elszármazott művészek itteni szerepléseiről is. Közülük két kislány az 1920-as évek elején Kanizsán működő ún. Fenyves-zeneiskola növendéke volt (a rövid életű iskoláról szóltam már itt Pásztor Irma, illetve a Városi Zeneiskola alapításának előzményeit feldolgozó posztomban. A közeli Zákányban született VENETIANER RÓZSI - Zeneakadémiát végzett művész, később maga is zeneakadémiai tanár lett - 1926-ban adott szólóestet a Kaszinóban, ahol Beethoven és Chopin mellett Debussyt, Bartókot és Kodályt merészelt játszani! (ez akkoriban nagy fegyverténynek számított...) A másik ifjú művésznő az a DÁNOS LILI volt, aki már csodagyermekként, később pedig ifjú, frissen Zeneakadémiát végzett művészként is koncertezett itt. Róla szintén írtam már a blogban.

Szintén Kanizsáról származott el SZÉKELY LILI, aki egészen fiatal lányként a Kaszinóban adta élete első önálló hangversenyét barátnőjével, a Rosenfeld kereskedőcsaládból származó Rosenfeld Bertával. Lili profi muzsikus lett, hegedűművész. Kacskaringós életútja Törökországba vitte, ahol zongorista férjével, a nagy tekintélynek örvendő Ferdi Statzerrel együtt a török zeneakadémia tanáraként működött.

Székely Lili, itt már Lili Statzer, egy török növendékével

Legközelebb a Kaszinóban megtartott további érdekes zenei eseményekről emlékezem meg.