Joachim József és Nagykanizsa

2016. június 28., kedd

Minden idők egyik legnagyobb hegedűművésze volt JOACHIM JÓZSEF, avagy Joseph Joachim, ahogyan a nem-magyar sajtó és irodalom emlegeti.



A Színészkönyvtár oldalain viszonylag részletesen feldolgozták életútját, azt mindenképpen érdemes elolvasni. Én a művész néhány nagykanizsai vonatkozását szeretném rögzíteni annak előrebocsátásával, hogy bizony még van ezen a téren kutatnivaló - de nem lesz haszontalan, ha az eddig tudottakat összefoglalom.

Joachim korabeli, egészen felsőfokú megítélése jól kiolvasható az említett életrajzból. Ezért is számított nagy dolognak, hogy ő járt és koncertezett Kanizsán! Ezt ma is érdemes büszkén emlegetni, hiszen remekül illusztrálja azt a tényt, hogy Kanizsa bizony muzsikáló városnak volt nevezhető a boldog békeidőkben...

E fontos koncertre 1880. február 1-jén került sor, helyszíne a városháza nagyterme volt. Ez érdekes, mert akkoriban a klasszikus zenei koncerteket szinte mindig a Szarvas szálloda (Erzsébet tér 18.) nagytermében tartották. A Szarvasban is előkelő berendezésű karzatos nagyterem állt rendelkezésre, de a Városháza szintén karzatos nagyterme talán még exkluzívabb helyszínnek számított, vagy többen is befértek. A felemelt helyárak ellenére szép számú közönség gyűlt össze.

Az 1945-ben elpusztult Városháza nagyterme


Joachim 1880-ban 49 éves. Vitathatatlanul Európa legnagyobb hegedűse, Brahms barátja, a berlini zeneakadémia alapító igazgatója, szólistaként és az általa vezetett vonósnégyesben kamaramuzsikusként is a világ egyik legkeresettebb művésze. Már ekkoriban szinte mindenhol "hegedűkirály"-ként vagy "a hegedű fejedelme"-ként emlegetik. Az ilyen állandó jelző akkor bizony többet jelentett, min manapság, igazi tartalom volt mögötte...

A művész kanizsai megjelenése hosszabb európai körútjának része volt. Két nappal korábban Pesten egy egészen szenzációs és nagy zenetörténeti jelentőségű koncerten lépett fel: közvetlenül lipcsei ősbemutatója után, Bécset is megelőzve az ő szólójával hallhatta a pesti közönség Brahms - Joachim számára írt - Hegedűversenyét a zeneszerző vezényletével!!! Hát, nem akármilyen koncert lehetett...

Február 1-jén következett el nagykanizsai fellépése. Saját zongorakísérőjével, egy Johann Heinrich Bonawitz nevű művésszel érkezett. Ő később Angliában Henry Bonawitz néven lett ismert pianista.

A kanizsai sajtó egy rövid beszámolójából tudhatjuk meg, hogy e hangversenyt a város közönsége Ollop Imre és Ernő, valamint Práger Béla uraknak köszönheti. Práger Béla kanizsai gyógyszerész és a zenei élet nagy mecénása volt, róla már írtam itt a blogban - érdemes átfutni, teljesebb képet kapunk belőle a város zenei életéről, és ott szót ejtettem az Ollop-fivérekről is. Nemcsak ez az egy koncert köszönhető nekik.

A kanizsai lapok nem említették, de lehet, hogy Joachim pazar Stradivariján játszott Kanizsán. Az egészen biztos, hogy Pesten a Brahms-versenyművet ezen a hegedűn adta elő:



Így nagyon valószínű, hogy két nappal később Kanizsán is ezen játszott. Persze lehet, hogy több hangszerrel utazott és egy zongorás kamarakoncerthez másikat választott, mint egy nagyzenekarihoz...


Nézzük a hangverseny megjelenését a kanizsai sajtóban:

Ekkor már lassan két évtizede létezett helyi sajtó és két hírlap közül választhattak a kanizsaiak: a Zalai Közlöny és a Zala című újságok közül - mindkettő Nagykanizsán szerkesztett és kiadott lap volt. Sajnos, ekkoriban a zenei életről szóló tudósítások még gyerekcipőben jártak és bár felmérték a hangverseny jelentőségét, mégis nagyon keveset írtak róla. 
Ezt a keveset tudom most itt megosztani.

Mindkét lap közölt egy alkalommal előzetest, műsorral (mindkettőben ugyanazzal az elírással... úgyhogy lehet, hogy a műsorlap volt hibás), és utána egy rövid beszámolót. A beszámolók feltűnően nem voltak arányban az esemény súlyával, de a dolgot azzal ütötték el, hogy Joachim akkora nagy művész, hogy felül áll minden kritikán...

A Zala előzetese az 1880. január 29-én megjelent számból:





A Zalai Közlöny előzetese január 29-én:





A koncert műsora tehát a következő volt - a legtöbb mű nem azonosítható pontosan, hiányoznak az opus-számok és/vagy hangnemek:

- SPOHR, Louis: Hegedűverseny (átirat hegedű-zongorára)
- CHOPIN: Nocturne és Scherzo - zongora
- TARTINI: Szonáta hegedűre és zongorára
- BEETHOVEN: Románc (a két híres zenekari románc egyike lehetett, zongorakísérettel)
- BACH: E-dur szvit (ez valószínűleg a BWV. 1006-os jegyzékszámú E-dur partita, szólóhegedűre)
- BEETHOVEN egyik zongoraszonátája
- Három magyar tánc - ez vagy Joachim saját szerzeménye, vagy még inkább valószínű, hogy Brahms Magyar táncai közül volt három darab, hegedű-zongorára éppen Joachim készített belőlük átiratot. Remek fináléja lehetett a koncertnek :)

Jöjjön a két szűkszavú beszámoló:

Zala, 1880. február 4.




és Zalai Közlöny 1880. február 5.

A koncerten kívül még van két érdekes kanizsai vonatkozása Joachim Józsefnek - mégpedig két hölgy személyén keresztül.

Időrendben nézve az első hölgy PIRINGER RÓZA, aki az 1860-as években leánynevelő-intézetet működtetett Kanizsán. Sajnos 1874-ben, mindössze 48 éves korában elhunyt. Nekrológjában igen érdekes dolgot írt a Zalai Közlöny:

A boldogult jeles zenetehetség volt, Joachim[mal], a kitűnő zenésszel folytonos levelezésben állott.

Hogy honnét ismerhették egymást, egyelőre homályba vész. Próbálkoztam Joachim József könyv alakban kiadott levelezésében keresgélni, eddig sikertelenül. Az a két kötet, amihez sikerült hozzáférnem, csak válogatást ad a hegedűművész által írt, illetve másoktól kapott leveleiből, s így a legnagyobb muzsikus kortársaira koncentrál. Ha az embernek módja lenne a berlini zeneakadémia archívumában kutakodni, lehet, hogy ott találna valamit, ki tudja... 

Róza talán növendéke volt Joachimnak, mint ahogyan a másik hölgy esetében ez biztosan tudható. Ő HOFRICHTER EMMA. 1894 októberében megírta a Pesti Hírlap, hogy a fiatal hölgy hazaérkezett, miután befejezte tanulmányait a berlini zeneakadémián Joachimnál. Néhány pesti kisebb fellépés után hamarosan Nagykanizsán tűnt fel - hogy hogyan, milyen apropóból került ide, volt-e itt rokona, vagy más kötődése, eddig nem derült ki. Le is telepedett Kanizsán és egész életében magán hegedűtanárként kereste kenyerét. Amikor működött a városi szimfonikus zenekar, mindig ő volt a koncertmester, de főleg ifjabb éveiben gyakran fellépett szólistaként is. Közismert, népszerű személyisége volt a városnak, ő maga pedig szerény, csak a művészetnek élő ember. Személyét említettem korábban ITT és ITT Krátky István, a zeneszerető kanizsai polgármester kapcsán, aki nála tanult hegedülni. Amikor a későbbi évtizedekben Emma szóba került a kanizsai sajtóban, többnyire megjegyezték róla, hogy Joachim növendéke volt. 

Időskori arcképe: A magyar muzsika könyve, 1936


E két hölgy nem lehetett ott Joachim kanizsai hangversenyén, hiszen Piringer Róza hat évvel korábban meghalt, Hofrichter Emma pedig majd csak körülbelül tíz év múlva lesz Joachim-növendék. Egyelőre igen kevés e téren az információ, de ennyit is érdemes rögzíteni és talán egyszer előkerülnek részletek is...

Egy kis zene a végére :)
Joachim hegedűjátékáról létezik néhány hangfelvétel az 1900-as évek elejéről. Itt Brahms 2. magyar táncát játssza - talán ezt a darabot a kanizsai közönség is hallhatta tőle:

0 megjegyzés: