A muzsikáló kanizsai polgármester 2.

Folytassuk a reformátusok műsoros estjét szavalatával megnyitó kisasszonnyal, amely esten a leendő polgármester, még mint fiatal kanizsai ügyvéd is közreműködött. Hogy már akkor udvarolt-e a lánynak, nem tudom, de alig két év múlva, 1914 februárjában, a boldog békeidők utolsó pillanatában dr. Krátky István és Lajpczig Lolly - hivatalos nevén Jolán - eljegyezték egymást.

Lolly apja, Lajpczig Antal királyi járásbíró volt Kanizsán. Az ő családjában is gyakori volt a házimuzsikálás: a járásbíró úr meglehetősen jól zongorázott, felesége pedig énekelt - mindketten gyakran közönség előtt is. Felesége például olyan szinten, hogy Mozart Koronázási miséjének kanizsai előadásán ő volt a szoprán szólista. Biztosan taníttatták zenére öt (!) leányukat. Lolly, a legidősebb elsősorban mint versmondó és amatőr színjátszó tűnt fel különböző rendezvényeken, s ezt alkalmanként fiatalasszonyként is folytatta. Később elnöke volt a kanizsai evangélikusok nőegyletének és ideális polgármesterfeleség vált belőle.

Krátky Istvánné az 1929-ben kiadott Nagykanizsa monográfiában

Krátky István és Lolly esküvőjére az első teljes háborús év nyarán, 1915. július 31-én került sor. A polgári szertartást - különleges főispáni engedély alapján - a vőlegény közvetlen hivatali főnöke, dr. Sabján Gyula polgármester végezte. Az egyházi esküvőt a Felsőtemplomban dr. Lukács József piarista tanár, jó csellista,a vőlegény gyakori muzsikáló-társa celebrálta, aki a Zalai Közlöny tudósítása szerint erre az alkalomra jött meg a harcmezőről. A menyasszony református volt, de megegyezés szerint születendő gyermekeik az apa vallását fogják követni.

Az esküvőt nem egésszel három hónappal családi tragédia előzte meg: a menyasszony 42 éves édesanyja váratlanul - szívszélhűdésben - elhunyt.

A házaspárnak két gyermeke született: 1917-ben Mária és 1922-ben Tibor.

Nősülésekor dr. Krátky már Nagykanizsa város magas rangú hivatalnoka volt: 26 évesen, 1914 januárjában választották meg főjegyzőnek, majd mellé októberben polgármester-helyettes megbízást is kapott.

Addigi, mondhatni, napsugaras, tanulással, munkával, akadálymentes hivatali előmenetellel telt, muzsikával átszőtt, majd családalapítással megkoronázott életébe elsőként a "nagy háború" szólt bele. Az ő kezébe került e nehéz időkben a város élelmiszer ellátásának szervezése, amit nagy felelősséggel, munkabírással és olyan profi módon végzett, mintha évtizedes ilyen irányú tapasztalatai lettek volna. Vészhelyzetben is helyén volt a szíve. Jacobi Ágost írta le, mi történt, amikor a háború első időszakában Nagykanizsa környékén próbáltak ki bizonyos típusú aknavetőket. Olvassunk bele Aknavetők a világháborúban című, 1938-ban megjelent tanulmányába:

A háborús évek és az azt követő zűrzavaros, nemzeti tragédiával terhes idők után Krátky István élete is valamennyire visszazökkent a régi kerékvágásba. Újra elővette hegedűjét is. 1922-ben a Zalai Közlöny ezt jegyezte meg a vonósnégyes fellépése után, amikor Beethoven egyik kvartettjét adták elő:

Meglepő volt dr. Krátky ügyessége, mellyel a vonót még mindig kezelni tudja 4-5 évi teljes pihenés után.

A pihenés szót azért idézőjelbe tehette volna a korabeli újságíró... 

Dr. Krátky István, egyéni zene-szeretete és hegedűs aktivitása mellett városvezetőként is sokat tett Nagykanizsa zenei életének fejlesztéséért.

Legközelebb innét folytatom!