Epizódok a nagykanizsai piarista gimnázium zenei életéből 5.

Folytassuk kalandozásunkat: még 1904 előtt, a már régóta nem létező Eötvös téri első épület idejében tartunk.

Legutóbb a fontosabb tanárokat mutattam be, most következzenek a diákok.

Az 1870-es évek végén itt érettségizett a zalaegerszegi születésű HUBER GYULA. Veszprémi teológiai tanulmányok után pappá szentelték. Káptalantótiban, majd élete legnagyobb részében Barcson működött. Kanizsán később többször is megfordult régi barátainál. "Daliás káplán"-nak nevezték, mert művészi fokon hegedült és kitűnő nótaszerző vált belőle. Blaha Lujza is nagyon szerette a dalait.

PETE LAJOS 1884-ben érettségizett. Jogi tanulmányai után Kaposváron aljegyző, majd Lengyeltótiban főszolgabíró. Ő is mint népies műdalok szerzője lett nevezetes. Elsősorban testvérének, Pete Mártonnak verseit zenésítette meg. Dalainak többsége ma is közismert. Ezt is ő komponálta:

Az 1890-es év végzősei között volt Hoffmann Sándor, aki aztán mint HEVESI SÁNDOR írta be nevét a magyar színház- és kultúrtörténetbe. Már gimnazistaként remekül zongorázott, ebben a minőségében rendszeres résztvevője volt a gimnázium rendezvényeinek. Érettségi után fel is vették a Zeneakadémiára. Aztán mégis máshol kezdte meg tanulmányait, s hamarosan a színház területén kötött ki. Mint korszakteremtő színházi rendező mindig szorosan kötődött a zenéhez, produkcióinak értékét ez is adta.
Róla már írtam egy többrészes sorozatot itt a blogban. Itt az ELSŐ RÉSZ, ami a leginkább foglalkozik kanizsai vonatkozásaival és pályakezdésével.

1891/92 és 1898/99 között a kanizsai piaristáknál tanult egy helybeli szőke fiú, Blau János, a köztiszteletben álló helybeli orvos fia. Érettségi után ő is orvosi egyetemet végzett és elhunyt apja praxisát immár BALLA JÁNOS néven folytatta. Már gimnazistaként jeles zongorista volt, orvosként pedig valóságos házi zongoraművésze lett Nagykanizsának az 1910-es, 1920-as években. Tervezem, hogy önálló posztot írok róla. Mert megérdemli...

Az 1893/94-es tanévben volt első osztályos az Eötvös téri épületben PIKÉTHY TIBOR. A váci székesegyház későbbi kiváló orgonaművész-zeneszerzője csak az alsó osztályokat végezte nálunk, apja korai halála után elköltöztek Kanizsáról. Már neves és tekintélyes művészként 1928-ban járt újra városunkban, amikor őt hívták meg, hogy játékával avassa fel az Alsótemplom új orgonáját. 

Szintén az Eötvös téri épületben volt első osztályos 1898/99-ben KRÁTKY ISTVÁN. Gimnáziumi tanulmányai mellett Hofrichter Emmától hegedülni is tanult, s végig tagja volt iskolája ének- és zenekarának. Főjegyzőként, majd polgármesterként nagyon sokat tett Nagykanizsa zenei életéért, s amennyire ideje engedte, az aktív muzsikálást sem hagyta abba. Róla hamarosan külön posztot tervezek írni.

Az 1898/99-es tanévben kezdte meg gimnáziumi tanulmányait JAKOBY ANTAL és 1907-ben már az új, Sugár úti épületben érettségizett. Nagyszerű hangversenyénekes és korszakos énektanár vált belőle, híres operaénekesek nevelője. Dalestjei a fővárosban mindig eseményszámba mentek, így nagy jelentőségű volt, amikor a 20-as években Kanizsán is több koncertet adott. Róla is tervezek egy külön írást.