Kenedi Aura

2015. augusztus 11., kedd

Ma egy régi kanizsai tanítónő személyét szeretném megidézni. Keresztneve teljes alakjában Aurélia, de a kanizsai sajtó, ha emlegette, azt mindig Aura keresztnéven tette, nyilván így volt közismert a városban.

1885-ben Pécsett született. Apja Kenedi Imre (1854-1927), a magyar bírói testület jeles tagja. A családfőt 1907-ben helyezték Kanizsára, ahol rendkívüli tekintélyre és megbecsülésre tett szert. 1925-ben mint törvényszéki tanácselnök ment nyugdíjba, elhunyt 1926-ban.
Aurának két testvére volt: ifj. Imre mérnök és Pál, aki a világháborúnak még nagyon az elején, 1914. októberében, 24 évesen hősi halált halt Galíciában. Édesanyjuk, született Zelmsl Lujza 1927 tavaszán hunyt el. A család egyébként mindvégig a Csengery utca 33. alatt, az udvar belső részén álló, Morandini Román által épített házban élt. Szülei halála után Aura is itt töltötte egész felnőtt életét. Nem ment férjhez, nem alapított családot. 1969. augusztus 11-én, 84 évesen bekövetkezett halálakor öccse, Imre még életben volt, de a következő évben ő is elhunyt. A család síremlékét meglátogathatjuk a kanizsai köztemetőben:



Kenedi Aura nevét 1917-ben említette először a kanizsai sajtó, amely aztán a legtöbbször (helytelenül)  y-os alakban közölte vezetéknevét.

Zalai Közlöny 1917. február 21.
Tanítónői kinevezés. Örömmel értesültünk arról, hogy Kenedy táblabíró nagyműveltségű leányát a vallás- és közoktatásügyi miniszter kiskanizsai tanítónővé nevezte ki - Kenedy Aurában a helybeli tanítóvilág valóban értékes tagtársat nyert.

A nagykanizsai régi címtárak tanúságai szerint Aura később a Polgári Iskola földszintjén működő I. számú elemi iskolában, majd a Vécsey Iskolában tanított. Pontosan nem tudom, mikor ment nyugdíjba, 1945-ben még aktív volt (behívták ugyanis az igazoló bizottság elé...). Akkor majdnem betöltötte hatvanadik életévét, úgyhogy olyan nagyon sokáig már nem taníthatott.

De térjünk vissza fiatal éveire. Ifjú tanítónőként bekapcsolódott az Irodalmi és Művészeti Kör vegyeskarának munkájába, ahol hamarosan a meghatározó tagok közé került. Beválasztották a vezetőségbe, sőt, később a Kör vezetőségébe is bekerült. Ez az Irodalmi és Művészeti Kör, amely aztán felvette Zrínyi Miklós nevét, a 20. század első felében, a második világháború végéig meghatározó szerepet játszott Nagykanizsa kulturális, művészeti és társas életében.

Aura életébe 1920-ban jött el egy műkedvelő színielőadás, ahol úgy igazán megmutathatta képességeit.

A Szociális Misszió helyi szervezete mutatta be Huszka Jenő: Aranyvirág című operettjét, melynek címszerepét játszotta Aura.

Kanizsán nagy hagyományai voltak a műkedvelő színjátszásnak. Számtalan egylet, iskola és egyéb társulás rendezett ilyeneket, sokszor egészen meglepően jó színvonalon.  Talán kicsit túl sokfelől is mutatkozott az erre való törekvés: volt néhány kísérlet az erők összefogására, s így még színvonalasabb előadások létrehozására, ám ezek nem jártak sikerrel. De a korabeli helyi sajtót végigolvasva tényleg egészen remek előadások születtek - például Kiskanizsán az Olvasókörben, a Legényegyletben, az Ipartestületben vagy a Polgári Iskolában. Ez annak is volt köszönhető, hogy ma már szinte elképzelhetetlen, mennyire komoly társadalmi állású emberek foglalkoztak szabad idejükben, gyakorlatilag szinte teljesen önzetlenül, vagy csak jelképes javadalmazásért színjátszással és/vagy zenével. Ilyen volt például dr. Mutschenbacher Edvin, kanizsai törvényszéki bíró, évtizedeken át lelkes és remek amatőr színházi rendező. A legtöbbet a Katolikus Legényegyletben dolgozott és ő állította színpadra a Szociális Missziótársulat vállalkozásában ezt a Huszka-operettet is.
A premier 1920 Pünkösd hétfőjén zajlott a Polgári Egylet nagytermében. A díszleteket Fekete László iparművész tervezte, a táncokat az abban az időben ezen a téren sokat emlegetett Majtinszky István tanította be.

Nézzük a kritikákat. Bár megfordult a fejemben, hogy a rendező Mutschenbacher Edvinnek valószínűleg hivatali főnöke volt Aura apja a törvényszéken, de az értékelésekből nem az derül ki, hogy protekcióból kapta volna Aura a főszerepet, hanem tényleg tehetséges volt színjátszásban, éneklésben és táncban egyaránt.

Egy rövid idézet a Zalai Közlöny 1920. május 26-i számából:

A főszerepben városunk közkedvelt dalosnőjét, Kenedy Aurát láttuk. Temperamentumosan alakította a nápolyi táncosleány (Aranyvirág), majd az amerikai milliárdosnő szerepét, amelyből a régi kedves életbe mindegyre visszavágyik. Játéka jól kidolgozott, hangja ismert csengő s temperamentuma mindvégig eleven és megnyerő volt.

A másik kritikát, mely a Zala 1920. május 26-i számában jelent meg, hosszabban idézem, hogy az előadás egészéről legyen képünk:

Az "Aranyvirág" hétfő esti bemutatója s az a tökéletes siker, amelynek jegyében az előadás elejétől végig lefolyt - jól megérdemelt elismerés volt azok számára, akik a fáradhatatlan dr. Mutschenbacher Edvin törvényszéki bíróval az élükön hosszú hetek kitartó munkája után ennyire tökéletes előadással léphettek a közönség elé. A legnagyobb érdem elvitathatatlanul dr. Mutschenbacheré, akinek finom műérzéke csudát varázsolt a Polgári Egylet színpadára. - Méltó segítőtársa volt Rácz János karnagy, aki az operette zenei részét tanította be és vezette nagy hozzáértéssel. A rendezők munkáját nagyon megkönnyítette az az első rangú szereplő gárda, amely hogyan - hogyan nem, első nyilvános szereplése alkalmával a dilettantizmust messze túlhaladó kvalitásokat árult el. Az első, akit meg kell említenünk, a műkedvelők kitűnő primadonnája: Kenedy Aura, akinek iskolázott, kellemesen csengő hangja és kitűnő táncszámai lelkes tapsokat váltottak ki a közönségből. - Szendrey Piroska nagyszerűen beleélte magát az amerikai milliomoslány szerepébe, ahol intelligenciája és kellemes orgánuma jól érvényesült. S így sorban a dicsérő jelzők egész halmazát kellene felhasználnunk, hogy egyenként emlékezzünk meg a kitűnő szereplő gárda és a nagyszerű zenekar minden egyes tagjáról.

Úgy tűnik, akkor egymás után három előadást tartottak, majd némi szünet után októberben újra elővették a darabot.

Ám közben történt egy tragédia, aminek Aura szemtanúja volt...

Nyáron a színjátszókat megkeresték Balatonboglárról, hogy vendégszereplésre kérjék fel őket. Ez ügyben egy kisebb társaság, köztük dr. Mutschenbacher Edvin rendező és Kenedi Aura egy szombati napon, július 17-én elutaztak Boglárra megbeszélni a vendégszereplést. Mellette kihasználták az időt egy kis strandolásra is. A társaság egyik tagja, Plosser Lajos, aki Aurával csónakázott, a vízbe ugrott felfrissülni, ahol elmerült. Holttestét csak vasárnap találták meg. Bár a helyi lapok több változatban írták le az esetet, és nem hangsúlyozták ki külön a személyét, úgy tűnik, Aura szemtanúja volt a tragédiának.

Amikor erre a történetre ráakadtam, azt hittem, talán megleltem a kulcsot ahhoz, hogy egy ilyen attraktív, nyilván csinos és jó fellépésű hölgy, mint amilyen Aura lehetett, miért nem ment soha férjhez. De amikor utánanéztem az áldozat személyének, kitűnt, hogy nagy valószínűséggel nem lehetett köztük szerelmi "regény", ugyanis Plossert Lajos ekkor alig 17 éves, VII. osztályos gimnazista volt, Aura pedig már harmincas évei első felében járt. De nyilván megviselték a történtek... Hogy a fiatalember pontosan mit csinált az előadásban, szereplő volt-e vagy más területen segédkezett, nem tudom, nem említették a nevét ilyen vonatkozásban a lapok. De nyilván lehetett valami köze az Aranyvirág-produkcióhoz, ha ő is a Boglárra utazó társasággal tartott.

Gondolom, ezek után elmaradt a vendégszereplés, mert a sajtó nem említette, ám a sikeres előadást októberben még felújították Kanizsán. Újra Aura játszotta a címszerepet. Ekkor is több előadást tartottak. Kenedy Aura ismét, mint a múltkor is, vezette az előadást - állapította meg 1920. október 24-i számában a Zalai Közlöny.

S ezzel a második szériával Aura számára véget is ért a műkedvelő színjátszás. Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen sikerrel a háta mögött ne hívták volna új szerepre, de könnyen lehet, hogy az átélt tragédia belejátszott, hogy többet ne vállaljon ilyet. Amúgy nem vonult vissza teljesen: továbbra is énekelt az Irodalmi Kör vegyeskarában, tagja volt az idősebb Rácz János kántor által vezetett egyházi vegyeskarnak és szorgoskodott az Úrasszonyok Mária Kongregációja kulturális rendezvényein mint zongorista. Egy ízben ismeretterjesztő előadást is tartott Történelmi korok nőtípusai címmel ugyanott.

Nem tudom, van-e Kanizsán (vagy máshol) valaki, aki legalább szülei vagy nagyszülei elbeszéléséből emlékszik rá. Mint oly sok mindenkiről, aki kisebb-nagyobb szerepet játszott Nagykanizsa zenei életében, róla sem ismerek még egy fényképet sem, bár ez ügyben még a múzeumban nem néztem körül. Kellene érdeklődni a Vécsey Iskolában is, hátha létezik olyan csoportkép, tablókép, amin szerepel. Úgyhogy van még kutatnivaló vele kapcsolatban (is)...




 



0 megjegyzés: