Járt-e Csokonai Nagykanizsán?

2015. január 24., szombat

Igaz, a címbe Nagy-Kanizsát kellett volna írnom, régen így írták le városunk nevét. Ez csak apróság, a nagy kérdés az, hogy megfordult-e mifelénk az egyik legnagyobb magyar költő. Véleményem szerint a válasz IGEN, járt Csokonai Kanizsán, csak éppen közvetlen bizonyíték nincs rá. Közvetettek viszont akadnak olyannyira, hogy még a helyszínt is be tudjuk határolni.

Kanizsa belvárosában a Vasemberház árkádjai alatt, a Fő utca felőli oldalon egy Csokonai-mellszobrot láthatunk. 


Orosz Gergely alkotása (ami nekem nem igazán tetszik...) a költő valószínűsíthető látogatása miatt 2007-ben került oda, csak magyarázó szöveg nincs hozzá, így a városlakók szerintem túlnyomó többsége nem tudja, hiszen nem is tudhatja elhelyezésének apropóját. Jelent már meg ugyan ezzel kapcsolatos írás, de egy meglehetősen korlátozottan hozzáférhető dokumentumban. Ez pedig Nagy Antal Géza: Kanizsa Csokonai korában című rövid, ám hézagpótló tanulmánya a Nagykanizsai Városi Tanács Híradója című évkönyv-szerűség 1980/1981-es számában - és nyilván szerepe volt a későbbi szoborállításban. Ezt az írást én is felhasználtam: 2003-ban készítettem belőle egy összefoglalót a Halis István Városi Könyvtár által megjelentetett Könyvtár - kapu a világra című kötetbe.

Mivel közeledik Csokonai halálának 210. évfordulója (pontos napja január 28-án lesz), a tanulmányt újra előkeresve itt a blogban is megosztom az olvasókkal, mit lehet és érdemes tudni erről a témáról. Remélem, nem csak kanizsaiaknak lesz érdekes...

Csokonai, az egész életében megélhetési gondokkal küszködő poéta sok bonyodalom után 1799 tavaszán végre állást - igaz, csak helyettes tanári állást - kapott Csurgón, a gróf Festetics György által nem egészen egy évtizede alapított kollégiumban.
Ma is megvan az épület, amelyben akkor az iskola működött és amelynek egyik kis szobácskájában Csokonai lakott abban a fél évben, amíg ottani tevékenysége tartott. A tanításon kívül iskolai ünnepségekre írt két színdarabot, amelyet diákjai be is mutattak: az egyiket Kultúra címen ismerjük, a másik pedig nem más, mint a híres Özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak.

Itt tanított és lakott Csokonai Csurgón

Ezen a ponton lép a képbe városunk, ugyanis ha felütjük a Karnyónét, a címlapon ezt olvashatjuk: "A' játék esik Kanisán a' Karnyóné boltjában".

Nos, az említett Nagy Antal Géza egy 1822-ben kézzel lemásolt kanizsai várostérkép segítségével, amit összevetett várostörténeti tényekkel, Csokonai életének eseményeivel és magának a Karnyónénak a szövegével, utalásaival, azt a hipotézist állította fel, hogy csurgói tanársága idejében Csokonai többször is megfordulhatott Kanizsán, voltak itteni kapcsolatai. Még azt is nagyon erősen valószínűsíti - az említett várostérkép alapján, amelybe nemcsak utcákat, hanem konkrét épületeket is belerajzoltak, megjelölve azt is, hogy az micsoda - hogy a Karnyó-féle boltnak volt egy kanizsai tényleges modellje. Ez az igazi bolt a város közepén levő Vasemberház földszintjén, a mostani Ady utcára néző oldalon helyezkedett el - valahol tényleg ott, ahova a Csokonai-szobor került.
Igaz, a térkép körülbelül 20 évvel későbbi, mint ahogy Csokonai Kanizsán járhatott, de akkoriban annyit azért nem változott a város.

A barokk Vasemberházat a 18. században építették eredetileg a Batthyány család vendégfogadójának. Később a földszintjén üzleteket, emeletén lakásokat alakítottak ki. Mai nevét a korábban benne működő Unger Ullmann féle vaskereskedés cégére után kapta.

Egy konkrét boltot és még több mindent Kanizsáról, amit beleírt a Karnyónéba, Csokonai csak úgy ismerhetett, ha tényleg megfordult városunkban. Nagy Antal Géza számos érvet sorakoztat fel állítása bizonyítására. Ezek közül kiemelem a számomra leginkább meggyőző erejűeket:

A vígjátékban egy helyen Lázár, Karnyóné segédje azzal dicsekszik, hogy "most vala nálunk az a vásáros úr, kinek itt által ellenben van a bótja, derék afféle úri ember" - a térkép szerint pedig, ahol most a megszűnt Kanizsa áruház épületének Ady utcára néző frontja van, Karnyóné feltételezett boltjának átellenében, ott 1822-ben valóban a "Pikker Vásáros háza" állt.

Még bizonyítóbb erejűnek tartom a Karnyónénak azt a kitételét, amit az egyik széllelbélelt gavallér, Lipittlotty mond a 2. felvonás elején: "Szakállamra mondom, inkább venném feleségül a kanizsai csonka tornyot", mint az öreg Karnyónét. 
1799/1800-ban már felépült a kanizsai Alsótemplom, de a tornyát még nem sikerült befejezni és valóban csonka volt. Ha valaki abban az időben a Vasemberháznál állt - vagy ült, egy pohár sör mellett, mert ott Csokonai idejében Serház is volt, akkor még nem zavarták meg a kilátást a 19-20. századi magasabb épületek és éppen ráláthatott a csonka templomtoronyra. Csokonai egyébként honnét tudta volna, hogy van Kanizsán egy csonka torony, ha ő maga nem látta személyesen? Annyira nem fontos a dolog a cselekmény szempontjából, csak egy blőd hasonlat, nyilván talált volna mást a tapasztalatai, élményei tárházából, ha erről nincs tudomása - de VOLT tudomása, kellett, hogy legyen! Számomra ez az egyik legfontosabb közvetett bizonyíték arra nézve, hogy Csokonai igen is járt Kanizsán.

A Vasemberház. A bal oldali árkádok alatt, közel a sarokhoz lehetett Karnyóné boltja ...

... valahol itt, a fénykép előterében


A Karnyónéban említ olyan neveket, amelyeknek viselői valóban éltek itt akkoriban, mint például a házaló kereskedő, Kolompár Náni vagy Gotlik (Gottlich). De nemcsak konkrét neveket ismert, hanem ismerte a kereskedőváros akkori világát. Tudta, és bele is írta a Karnyónéba, hogy az akkori kanizsai kereskedők "Triesztből, Niederlandból, Grécből", általában nyugatról szerezték be az áruikat. Karnyó is egy ilyen nagy üzleti útról tér haza a darab végén, amit megakasztottak az akkori háborús események. Azért gondolta Karnyóné, hogy a férje meghalt útközben és mondta özvegynek magát.
Az is konkrét helyismeretre vall, hogy Csokonai tisztában volt a kanizsai postakocsi-járatok menetrendjével, útvonalával, megállóival. Amikor riválisa beugratja Lipittlottyot, hogy nyert a lottérián, az felszáll az első postakocsira Pest felé. Sümegen kiszállva tapasztalja, hogy ott a kirakatban más lottószámok vannak, így jön rá, hogy Tiptopp átverte, és bosszúszomjasan visszafordul Kanizsára. Ebből mostani témánk szempontjából az az érdekes, hogy a postakocsik Kanizsáról tényleg a Sümeg - Veszprém útvonalon mentek Pest felé, tehát Csokonai ezt is helytállóan írta. Egyébként Csokonai képzeletében Lipittlottynak a Karnyó-boltból kijőve éppen csak át kell menni az utca túloldalára: akkoriban a postakocsira a mai Centrál szálló előtt lehetett felszállni, ott volt ugyanis egészen a 20. század elejéig a postahivatal. Ugyancsak itt, bent az épületben játszhatta meg a ficsúr megálmodott lottószámait. Ezek voltak: 1, 2, 3, 20, 23. Ki lehet próbálni, hátha éppen ilyen egymás melletti számokkal jön be hatalmas nyeremény :)

A darabban, melyet már eredetileg is zenei betétekkel megspékelve játszottak, van egy dal. Boriska szobalány énekli, valószínűleg egy ismert korabeli ismert dalra írt új szöveget Csokonai. Benne egy versszakba összehozza Csurgót és Kanizsát:


Csurgói kincsem hallod-é,
Kanizsán lakom, tudod-é?
Hajts Kanizsára, gyere be,
Csókba feresztlek idebe.


Azért jó lenne, ha előkerülne valamilyen új forrás, amely egyértelműen bizonyítaná, hogy Csokonai megfordult Kanizsán csurgói tanárságának rövid idejében...

Köszönet Nagy Antal Gézának az eredeti közlemény megírásáért, jó lenne, ha egyértelmű bizonyíték hiányában is elterjedne a történet legalább a mi kis városunkban. Egyébként valamikor 2003 nyarán, esetleg egy év múlva, a pontos dátumra nem emlékszem, a beregszászi színház Kanizsán járt éppen a Karnyónéval. Sikerült kapcsolatot találni hozzájuk és akkori főnökömmel, Czupi Gyulával elvittük a társulatot egy városi sétára a Vasemberházhoz és elmeséltük mindezt, amit most itt leírtam. Este az előadáson aztán nagy meglepetés ért bennünket, ugyanis a prológus szövegébe beleszőtték az általunk elmondottak alapján a kanizsai vonatkozást :)

   

1 megjegyzés:

Bükkösdi Valéria írta...

Halványan emlékszem, hogy 2015-ben is olvastam e blogbejegyzést, de most figyeltem föl igazán a helytörténészi zsenialitásra, ami ezt a "nyomozást" illeti, de a közreadót is, hogy általa a Kanizsát nem annyira ismerőnek is milyen élményszerű a Csokonai-kor felidézése! Köszönöm és gratulálok!