Tűnődtem a címadáson, mert azért annyira nem "ismeretlen" az az opera, amiről írni szeretnék, legalább is az operakedvelők előtt nem. Ám az is tény, hogy nem tartozik a nagyközönség által leginkább kedvelt Verdi-darabok közé. Én is most kezdtem el ismerkedem vele, ennek oka és apropója Plácido Domingo. Miután kútba esett kis rajongói csoportunk nyári terve, a salzburgi Giovanna D'Arco, legközelebbi célpontunk ez a ma itt terítékre kerülő opera, amelyet az egyik főszerepben Domingóval fog játszani 2014 januárjában a Theater an der Wien.
Hogy végre nevesítsem, ez a darab A két Foscari (I due Foscari). Nem szeretnék róla szokványos operakalauzt írni, inkább egy (több) kis kalandozásra hívom a téma kapcsán a "nyájas Olvasót". Külön szeretettel ajánlom kis csapatunk tagjainak azzal a jelszóval, hogy BÉCSRE FEL!
Lássunk is neki az alapvető források felmérésével:
Ha hanglemezboltban nem jutunk az operához CD formátumban, kedvenc videomegosztó portálunkon több teljes hangfelvétel is található belőle. Különösen ajánlom azt, amelyben Domingo szerepét, Francesco Foscarit Piero Cappuccilli énekli. Amikor ezeket a sorokat írom, Domingóval csak néhány rövid részlet található ugyanott. Bár, rövid ideig fent volt a Los Angeles-i premier rádióközvetítésének hanganyaga, de valószínűleg nem volt rendben szerzői jogi szempontból, mert hamarosan eltűnt...
Nagy szerencse, hogy az opera magyar nyelvű librettója hozzáférhető az interneten. Két fordítás is létezik belőle. Az egyiket még a 19. század dereka körül készítette Egressy Béni. Az 1850-es dátum áll mellette, az opera magyarországi ősbemutatójának éve. Kérdés, hogy Egressy ezen tényleg akkoriban dolgozott-e, mert 1849 után ő már meglehetősen beteg volt egyrészt a szabadságharcban szerzett sebesülése, másrészt tüdőbaja következtében és 1851 nyarán meg is halt. Lehet, hogy maga a fordítás néhány évvel korábbi. De ez nekünk most csak "mellékvágány", bár a magyar Verdi-kultusz szempontjából érdekes.
Azt a magyarítást pedig, amit én használok, Csákovics Lajos Zsolt készítette. Szerintem nagyon jó fordítás: közel áll a mai köznyelvhez, könnyen olvasható és értelmezhető, ugyanakkor - amennyire én meg tudom ítélni - maximálisan hű az eredeti szöveghez. Megtalálni pedig ezt is az ő "Én és az operák" című blogjában lehet, számos más operaszövegkönyv és klasszikus dalszöveg hiánypótló közlései sorában.
Mielőtt úgy igazán nekiugranánk a témának, kezdjük, ahogy illik, a nyitánnyal, hogy beleérezzük magunkat az opera hangulatába:
Folyt. köv.!
.jpg)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése