130 éve született Kálmán Imre

2012. október 24., szerda

0 megjegyzés

A 130 éve, 1882 októberében született Kálmán Imréről siófoki szülőháza bemutatásával szeretnék megemlékezni. Kétszer jártam ott, valóságos időutazás egy ilyen emlékmúzeumban, eredeti relikviák között sétálgatni... A fényképeket is én készítettem, kivéve a legutolsót, a vasútállomás előtti szobrot, amiről én amatőrként képtelen voltam egy viszonylag normális képet csinálni :)

Menjünk akkor virtuális látogatóba Kálmán Imréhez:

Az egykori Vasúti korzón áll az az emeletes ház, amelyben született és gyerekeskedett:

A szülőház. Ma Kálmán Imre sétány 5.

A család eredeti neve Koppstein volt. Az apa, Koppstein Károly gabonakeresekedő és vállalkozó; az édesanya, aki még megérte fia világhírét, Singer Paula. Hat gyermeket neveltek, Imre volt sorrendben a harmadik, aki vezetéknevét a gimnáziumi évek alatt változtatta Kálmánra.
Az 1882. október 24-én, vagy 25-én — a család is vitatkozott, hogy éjfél előtt, vagy után jött világra a kisfiú — született  kis Imre korán tanújelét adta zenei érdeklődésének, tehetségének, amit a családból hozott magával: felmenői között anyai ágon muzsikusok, apai ágon kiváló rabbik, tanítók voltak. Édesanyja és Vilma nővére zongorajátéka volt első zenei élménye. Még nem volt hat éves, amikor egy nyáron náluk vett ki szobát Liedl Ferenc hegedűművész, tőle kapott először a kisfiú zenei leckéket. Gyermekként járt először színházban is, a házuk közvetlen szomszédságában egykor állott Nyári Színkörben; ott sündörgött minden próbán, már akkor lenyűgözte a színház világa.
Elemi iskolai tanulmányait az egytanerős  izraelita népiskolában végezte, ahol a faluszerte elismert kiváló pedagógus, Rónai Adolf okatta. Első hivatásos zenetanára még elemista korában a helybeli Remcsák Antal volt.
Elemi iskoláinak befejeztével Budapesten tanult tovább a Deák téri Evangélikus Főgimnáziumban. Közben édesapja üzleti vállalkozásai teljesen tönkrementek, mindenüket elárverezték, s a család elhagyta Siófokot.
Kálmán Imre a budapesti Zeneakadémián végzett tanulmányai mellett családi követelésre jogot is hallgatott (nyolc szemesztert végzett el, utolsó szigorlatát azonban nem tette le). S bár a Zeneakadémián — ahol évfolyamtársa volt például Bartók Béla — még szimfóniákról álmodott, operettszerzőként lett világhírű.
Matyikó Sebestyén József, a Kálmán Imre Múzeum korábbi igazgatója, aki nagyon sokat tett az intézményért, így foglalta össze hazájához és szülőföldjéhez való kötődését:

Kálmán Imre — bár élete nagy részét külföldön töltötte — egész életében magyar maradt, magyarnak vallotta magát, barátaival magyarul levelezett, és a külföldet járt magyarok mindig otthont találtak vendégszerető házában. Pályája csúcsán, híres zeneszerzőként is hazalátogatott Siófokra. Szívesen időzött egykori osztálytársai, a falusi „pógárgyerekek” körében. Az akkor már neves komponista szerényen, pajtásként viselkedett, el-eljárt még pinceszerekre is, nem egyszer megosztotta gyermekkori barátaival örömét egy-egy pesti bemutatójának sikere fölött.

Kálmán Imre szülőházában — amelyet először 1955-ben jelöltek meg emléktáblával — 1970-ben özvegye, Kálmán Vera jelenlétében emlékszobát avattak. A mostani, gazdagabb anyagú emlékmúzeumot a zeneszerző születésének 105. évfordulója alkalmából, 1987. október 22-én nyitották meg. A gyűjtemény — Kálmán Vera és gyermekei közbenjárására — 1991-ben jelentősen gyarapodott a bécsi Hofburg és az osztrák színháztörténeti múzeum anyagából történt adományozás révén. Kálmán Vera, aki 1999-ben, 85 éves korában hunyt el, utoljára 1997 májusában járt férje szülőházában.
Jelenleg az emlékmúzeum a szülőház földszinti termeiben található, az emeleten időszaki képzőművészeti kiállításokat szoktak rendezni.

A belső folyosón a korabeli Siófok elevenedik meg. Az első szoba hűen tükrözi azt a kort, amelyben az operett leendő kiválósága gyermekként, ifjúként élt. Itt látható az a Csupor gyártmányú zongora, amelyet tizenhat éves korában használtan vett összekuporgatott pénzéből (eredetileg zongoraművész szeretett volna lenni, de krónikus ínhüvellygyulladása miatt erről le kellett mondania), s annyira a szívéhez nőtt, hogy sohasem adta el. Ebben a teremben áll a zeneszerző 1953-ban, E. D. Minazzoli által carrarai márványból készített mellszobra.
 

A második terem látványossága legnagyobb sikerének, Csárdáskirálynő című operettjének bárjelenete:


Enteriőrben látható Kálmán Imre kedves karosszéke, íróasztala és bordó háziköntöse:


A vitrinekben eredeti fotókat és Kálmán Imre személyes tárgyait tekintheti meg a látogató: többek között hamutartóját, pénztárcáját, tolltartóját, s látható kezének eredeti gipszmásolata:



Egy másik tárló a halálával kapcsolatos dokumentumokat mutatja be: egészségügyi–halálozási jegyzőkönyvét és a bécsi Zentralfriedhofban (Központi temetőben) a búcsúztatáson készült fotókat. A harmadik tárlóban kották láthatók, köztük első operettje, a Tatárjárás librettója. Kuriózum a zeneszerző eredeti kézírása, visszaemlékezése Bartók Bélára. A hátsó termek falain archív családi fotókat helyeztek el, melyeknek többségén feleségével, Verával és gyermekeivel látható. További két tárló operettjeinek utóéletét mutatja be.
Siófokon 1955-ben nevezték el róla szülőháza utcáját. 1961-ben avatták fel Meszes Tóth Gyula által készített fehér mészkő mellszobrát a Jókai parkban, amelyet 1997-ben a Fő térre helyeztek át. Halála 40. évfordulóján, 1993. október 30-án Siófok városa első posztumusz díszpolgárává választotta. A vasútállomás előtt 1997-ben állították fel Varga Imre látványos Kálmán Imre szobrát:

Forrás: Wikipedia.hu

1998-ban Siófok városa Kálmán Imre emlékplakettet alapított, amelyet évente a pünkösdi szezonnyitón adományoznak a Kálmán Imre hagyományok ápolásáért.

Zenei illusztrációnk nem is lehet más, mint a legismertebb részlet a Csárdáskirálynő klasszikussá vált Szinetár Miklós-féle rendezéséből:




Felhasznált irodalom:
Kálmán Imre Múzeum Siófok [ismertető]. Siófok, 2000
Kálmán Vera: Emlékszel még… Kálmán Imre élete. Bp. 1985
www.siofok.hu
 

A Rosenberg-sorozat tartalomjegyzéke

2012. október 17., szerda

0 megjegyzés
A mai alkalommal újdonsággal nem szolgálok, viszont megcsináltam a Sigmund Romberg születésének 125. évfordulója alkalmából családjával, azon belül pedig kiemelten édesapjával, Rosenberg Ádámmal foglalkozó sorozat összefoglaló tartalomjegyzékét. Április 19-én tettem fel a blogba az első részt, a legutolsót pedig alig egy hete, október 11-én. Csaknem fél évig kitartott a téma :) Éppen e hosszú idő miatt láttam szükségét a tartalomjegyzéknek. Bár itt a blogban eleve van lehetőség címkék, azaz tárgyszavak alapján keresgélni a jobb oldalon található hosszú névsorból az R betűsök közül kiválasztani a Romberg/Rosenberg család tagjait, a tartalomjegyzékkel mégis egyszerűbb lesz, ha valaki a megfelelő sorrendben kívánja áttekinteni az egész sorozatot. Sőt, így a fejezetcímekhez rövid tartalmi leírásokat is tudok mellékelni, ami szintén praktikus lehet.

S hogy Sigmund Romberg születési évfordulója kapcsán miért az édesapjáról írtam? Egyrészt azért, mert a kezdetektől, amikor az első újságcikkeket megtaláltam róla, rendkívül szimpatikus volt nekem. Másodszor pedig azért, mert Rosenberg Ádám egy jó évtizeden keresztül többféle minőségben is aktív résztvevője volt Nagykanizsa zenei életének. Nemcsak a kenyerét kereste a zenével, hanem minden módon igyekezett előmozdítani szülővárosa zenei, és egyáltalán, kulturális életének fejlődését, s ezt már önzetlenül tette. A korabeli híradásokból kirajzolódik, hogy nagy vágya volt egy profi szintű városi ének- és zenekar létrehozása. Ez az 1880-as években nem sikerült, pedig sokat tett érte. Valószínűleg, bármennyire is "muzsikáló város" volt Kanizsa, ehhez a nagyszabású tervhez akkor még nem volt meg minden feltétel, illetve maga Ádám is egy évtized után végleg elhagyta szülővárosát. Nemcsak világhírű fia, de az ő neve is feledésbe merült, mint oly sokaké, akik a maguk idejében ismert és népszerű emberek voltak Kanizsán. Ezért is írtam róla ezt a sorozatot, ami, ha menet közben nem is olvasták olyan rengetegen, azért a virtuális térben fennmarad az utókornak – legalábbis nagyon remélem...

Íme a tartalomjegyzék:

A musical egyik atyjaként ismert Sigmund Romberg Nagykanizsán született 1887-ben, eredeti neve Rosenberg Zsigmond.

Jeles kanizsai orvos volt (1813 körül-1866). Kanizsai tevékenysége a kevés fellelhető forrás alapján.

Rosenberg Ádám születése (1843), családja, ifjúkora.

Külföldi zenei működés után Glasgow-ból tér haza szülővárosába 1881 körül.

Kanizsai működésének kezdetei. Hol lakhatott? Hangszerkereskedése.

1881 őszén elindítja zeneiskoláját Nagykanizsán.
Rosenberg Ádám zeneszerzői tevékenysége.

Kísérlete egy kanizsai zenetársaság (énekkar és zenekar) létrehozására.

Rosenberg Ádám, a zongorista és hangversenyrendező.

Wilt Mária világhírű énekesnő Nagykanizsán, koncertjét Rosenberg Ádám szervezte és ő kísérte zongorán 

Ádám, Sigmund Romberg édesapja 9.
Részvétele Nagykanizsa társaséletében. Humora. 

Ádám, Sigmund Romberg édesapja 10.
Házassága, elköltözése Nagykanizsáról Beliscsére, ottani élete. Elhunyt 1925-ben.

Végül Sigmund Romberg egy örökzöld dallama, amit apja, Ádám még ismerhetett:

Ádám, Sigmund Romberg édesapja 10.

2012. október 11., csütörtök

0 megjegyzés
Elérkeztem Rosenberg Ádám történetének utolsó részéhez. Itt az alkalom, hogy a korábbi részinformációk után elmeséljem, hogyan került el a Rosenberg család Kanizsáról Beliscsére és miért éppen oda.

Miután Rosenberg Ádám megnősült és 1887 nyarán megszületett első kisfia, a későbbi Sigmund Romberg, növekvő családja ellátására nem volt elegendő a zeneiskolájából és hangszerkereskedéséből származó bevétel. Gelsei Gutmann Vilmos, Kanizsa legbefolyásosabb családjának feje, akihez rokoni kapcsolat is fűzte, ekkor ajánlott fel számára állást beliscsei hatalmas faüzemében, ahol az akkoriban egyre jobban kiépülő vasútvonalakhoz a talpfákat gyártották. Kihasználva Ádám nagyszerű nyelvtudását, aki nemcsak a Monarchiában használatos nyelveket beszélte, hanem az angolt, franciát és olaszt is, kereskedelmi igazgatóként szerződtette üzemébe. Ezért költözött el a család Nagykanizsáról. Ádám főfoglalkozásként felhagyott ugyan a zenével, de írónő feleségével beliscsei otthonukban művészeti szalont tartott fenn, gyakori házimuzsikálással.

A család elköltözéséről így adott hírt a Zalai Közlöny 1891. április 11-i számában:

Rosenberg Ádám zeneszerző, s társadalmunk érdemes, tevékeny tagja, legkivált művészi előadások fáradhatatlan rendezője, Belistyére távozott körünkből, hol mint a Guttmannház alkalmazottja nyert működési tért.

Később még néhányszor felbukkant a neve Kanizsa sajtójában. Az egyik újság 1897 februárjában például tudósított egy ottani zártkörű estélyről, amelyet a gelsei Guttman cég rendezett abból az alkalomból, egy munkatársa felépült hosszú betegségéből. Ennek keretében a zenei műsorban másokkal együtt fellépett Rosenberg Ádám. Wagner: Rienzi című operájának nyitányát játszotta zongorán. Felesége pedig színdarabot írt és tanított be helybeli gyerekek részvételével; elképzelhető, hogy saját fiai is részt vettek benne:
Előadásra került egy Rosenberg Ádámné által ez alkalomra írt kétfelvonásos életkép, amelyben a beliscei apróságok elragadóan feleltek meg feladatuknak referált a Zala 1897. február 11-i számában.

Ilyesmi alkalmak biztos, hogy máskor is voltak, ezért is idéztem fel ezt az egyébként nem nagy horderejű rendezvényt, de általa kicsit bepillanthatunk, hogyan is élt a Rosenberg házaspár Beliscsén. Bár Ádám életpályát váltott, szalonjukban rendszeresen összegyűlt baráti köre és házimuzsikálással, irodalommal mulatták az időt, s ebben felesége is tevékenyen részt vett. Idősebbik fiát Ádám tanította is zenére (lehet, hogy a fiatalabbikat is, de annak nem találtam nyomát), ám azt ellenezte, hogy Zsigmond profi muzsikus legyen. Nyilván abból a meggondolásból, hogy ő maga is sokáig zenével kereste a kenyerét, de amikor családfenntartó lett, rákényszerült a változtatásra. Ezért fiát mérnöknek taníttatta. A fiatalember azonban Bécsben még inkább a muzsika bűvkörébe került s végül az Egyesült Államokban futott be a korban elképesztően nagy karriert. Szülei, akik életük végéig Beliscsén laktak, még megérték fiuk első nagy sikereit. De megérték azt is, hogy Trianon után hivatalosan már nem Magyarországhoz tartoztak. Ádám 1925-ben Beliscsén hunyt el, 81 éves volt. Fia a temetésre nem tudott hazamenni, éppen a történelmi események miatt, csak később sikerült hazalátogatnia. A Rombergről szóló regényes életrajz szerint amikor Sigmund belépett régi otthonába, apja elárvult zongoráján az ő Diák-herceg (The Student Prince) című operettjének kottáját találta. Hogy ez tényleg így volt-e, vagy csak a regényíró fantáziája működött, nem tudom. De éppen igaz is lehetett, hiszen a négyfelvonásos operettet 1924 december elején mutatta be a Broadway egyik színháza, kottája eljuthatott még Rosenberg Ádámhoz, fia biztosan elküldte haza. Romberg akkori találkozásukkor hívta édesanyját, menjen vele Amerikába. Klára asszony azonban úgy érezte, férje sírja közelében a helye... Csak rövid idővel élte túl szeretett élete párját. Ma közös sírban nyugszanak a beliscsei temetőben:

Halász Gyula felvétele, 2012

Ádám, Sigmund Romberg édesapja 9.

2012. október 4., csütörtök

0 megjegyzés
Azt hiszem, ez a mai lesz a legszórakoztatóbb folytatása Rosenberg Ádám életének.

Híres fia, az idén 125 éve született Sigmund Romberg életrajzában böngészve többször lehet találkozni azzal, hogy a musical egyik megteremtőjének milyen remek humora volt. Nos, a 19. század végének kanizsai sajtóját olvasva úgy tűnik, volt honnét örökölje az édesapjától.

De először fejezzük be a múltkori témát, a világhírű énekesnő kanizsai látogatását és koncertjét, ez vezet át bennünket a korabeli kanizsai társasélet területére.
Wilt Máriát, amint a múltkor is írtam, a város legbefolyásosabb családja, gelsei Gutmannék szállásolták el városi palotájukban (ma Erzsébet tér 11.), ahol az első koncert után estélyt is adtak a művésznő tiszteletére. A Zala című lap egész részletes tudósítást közölt az eseményről. Az olyan VIP-vendégek, mint az alispán, a megyei főorvos és más előkelőségek mellett meghívást kapott a koncertet megszervező Rosenberg Ádám és a közreműködő Ollop Imre. Wilt Mária még itt sem pihenhetett, estebéd előtt három nagy áriát énekelt a meghívottak előtt, bizonyosan Ádámunk zongorakíséretével Bellini: Norma, Verdi: Trubadur és Donizetti: Lammermoori Lucia című operáiból. Ez több, mint fél órányi, nem könnyű énekelnivaló, Wilt Mária mindkét nyilvános hangversenyén is körülbelül ennyit énekelt. Hogy az estélyen ezt magától, szívből ajánlotta fel, vagy egyszerűen így illett abban a körben, ki tudja...
Mindenesetre a koncert után végre következett az estebéd, íme a francia nyelvű menüsor, mert ezt is kinyomtatták az újságban :) Megpróbáltam lefordítani az ételneveket, nem mindegyiket sikerült..

Menu de 3 Mars  (Menü, március 3.)
    Croquenbouche. Forrás:  sweetpursuits.blogspot.com

Bouillon (Erőleves)
Saumon. Sauce vert (Lazac zöld mártásban)
Boeuf braisé aux legumes (Párolt marhahús zöldséggel)
Chevereruil. Marmelade (Őz lekvárral, vlsz áfonyával)
Eponges (??? a szó eredetileg szivacs-ot jelent, vajon mi lehet, talán valamilyen tengeri herkentyű? Aki tudja, segítsen!)
Rotis. Salades, Compotes (Grillezett hús salátával és kompóttal)
Glacis, Croque en bouches (Jégkrém + egy francia specialitás, torony tésztagömböcskékből)


A Zala jelenlévő főszerkesztője még azt is feljegyezte, hogy ki és kire mondott pohárköszöntőt. Íme:


Estebéd alatt fesztelen élénkséggel folyt a társalgás s kitűnő tósztokat mondottak: Gutmann Vilmos az alispánra, Hertelendy Béla Gutmann Vilmosnéra, Gutmann Vilmosné a vendégekre és Wiltné kamara énekesnőre. Csertán alispán a Gutmann családra, Hirschel Ede gelsei Gutmann Henrikre, mint családfőre. Balaton József zala-egerszegi esperes a házi asszonyra és házi úrra, Varga Lajos Gutmann Vilmosra és utóbb dr. Mangin Károlyra. A kitűnő mulatság csak a reggeli órákban ért véget.

Azért érdekes, hogy a díszvendéget csak a ház úrnője köszöntötte fel...

Ez az est inkább reprezentációs esemény volt, ám Ádámunk tevőlegesen részt vett több vidám kanizsai bálon, s remek humorával biztosan jócskán hozzájárult a hangulat emeléséhez.

1891. január elején szintén a gelsei Gutmann család otthonában zajlott a következő víg esemény, a háziúr Bécsből látogatóban levő nővére, Pollák Lajosné Gutmann Alice tiszteletére. Rosenberg Ádám jelmezbe is bújt, sőt :)

Zala, 1891. január 6., részlet:
Vacsora végeztével ’csemege gyanánt’ a jelenvoltaknak kellemes szórakoztatójául egy színtársulatot mutatott be az ebédlőteremből akár csak varázs szóra színházzá rögtönzött színpadon a legkedvesebb igazgatónő ’Donna Rosina de Canossa’ a házi úrnő , ki igen ügyesen összeállított programmjával hódítá meg közönségét. Rosenberg Ádám volt az első szereplő, mint híres chinai udvari kókler és állatidomító ’Tsin Tsin Chon Kong’ ügyes mutatványaival folyton lekötötte a figyelmet. [...] Pollák Lajosné és Rosenberg Ádám ’Sam and Maggie’ volt [...]. Az előadás alatt az orchestert Grünhut Henrik szép zongora játéka képezte; majd hajnalig folyt a tánc.


"Donna Rosina de Canossa" nem volt más, mint gelsei Gutmann Vilmosné Krausz Róza talán emlékszünk, neki ajánlotta múltkor megmutatott 3. magyar táncát Rosenberg Ádám, aki ezen az estén kínai állatidomárnak öltözve járult hozzá az általános jó hangulathoz, majd még azt is megtette, hogy a "Sam és Maggie" paródiában négernek maszkírozta magát a házigazda húgával együtt. Még az is lehet, hogy ez a kis félprofi produkció a jazz egyik első megjelenése volt városunkban.

1890 februárjában, az Izraelita Nőegylet farsangi bálján is elemében lehetett Ádám, amikor mint Mohamed bűvész lépett színre kaftánba burkolózva. Egy hónappal később, a már többször említett Ollop Imre "humoristicus" előadóestjén mint az "50 (mínusz 45) főből álló orosz daltársulat" :) egyik tagjaként "Harmonikoff" néven még az Ej uhnyemet is elfújta másik négy társával...

Azért a vigasságokról szóló tudósítások olvasgatása közepette elgondolkodtam, hogy abban az időben társadalmilag milyen lehetett egy Rosenberg Ádám-kaliberű muzsikus megítélése. Apja tekintélyes és népszerű orvos volt Kanizsán, házasság révén rokonságba kerültek a város leggazdagabb és legtekintélyesebb családjával, ám Ádám mégis "csak" muzsikus volt, az előkelőbb körök gyermekeinek zenetanára. Később éppen ennek a befolyásos családnak a segítségével jutott jobb álláshoz, hogy eltartsa megnövekedett családját, tehát egzisztenciálisan valamennyire ki volt nekik szolgáltatva. Biztosan megbecsülték, de azért már például az említett estélyen pohárköszöntőt nem mondott senki a tiszteletére, pedig ő hozta Kanizsára a híres énekesnőt és ő kísérte zongorán...
Bárhogy is volt, Rosenberg Ádámnak jó természete lehetett, zenei tehetsége mellett kimagasló nyelvtudással, európai tapasztalatokkal, remek humorérzékkel rendelkezett. Meglehetős későn házasodott, de vagy éppen azért, mert kivárta az igazit harmonikus családi életet élt.

Lassan eljutunk Ádám életének alkonyáig, s hamarosan lezárom a róla szóló sorozatot. Kár, mert menet közben egészen beleszerettem :)

A mai folytatás végére egy egészen elképesztő klipet találtam: Szöulban 10 darab tenorista énekli egyszerre Sigmund Romberg bordalát Diákherceg című operettjéből. Van a részletből ennél jobb felvétel, de azért ezt választottam, mert Romberg világhírét, zenéjének elterjedtségét mutatja. Talán lassan szülővárosa is megismeri és elismeri őt...