Ádám, Sigmund Romberg édesapja

Az idén nyáron 125 éve született Sigmund Romberg nagyapjával már foglalkoztam itt a blogon. A jeles orvos után fia, zeneszerzőnk édesapja, Ádám következik.

Rosenberg Ádám a XIX. század utolsó harmadában egyre inkább kibontakozó kanizsai zenei élet egyik jellegzetes alakja volt.

A források szűkössége miatt korai életútjáról keveset tudunk. Természetesen tudjuk, hogy apja, Rosenberg Zsigmond jeles orvos volt Kanizsán. Édesanyja neve Strasser Franciska. Anyja révén a család rokonságban állt Kanizsa akkori meghatározó családjával, a gelsei Gutmann famíliával, ami majd befolyással lesz Ádám és családja életére.

A kanizsai Izraelita Hitközség anyakönyvének tanúsága szerint Rosenberg Ádám Tavaszutó havának 26. napján, azaz május 26-án jött a világra. Ám, hogy pontosan melyik évben, 1843-ban, vagy 1844-ben, abban nem vagyok teljesen biztos. Az említett anyakönyv megmaradt lapjai mikrofilmen hozzáférhetők a Zala Megyei Levéltárban. Ám, mivel hiányoznak oldalak, nehéz megmondani, hogy az a bizonyos 30. számú bejegyzés, amelyik Rosenberg Ádám Áron születését rögzíti, melyik évhez tartozik. Ugyanakkor szintén a levéltár egy fontos dokumentuma egy összeírás, amely 1848 nyarán készült a megye településeinek zsidó származású lakosairól. Ez a lista a Rosenberg családot számba véve, Ádámot 5 esztendősnek jelöli meg. Így valószínűleg 1843-ban született.

Ebből az összeírásból tudjuk azt is, hogy ekkor, 1848 nyarán az apa 36, az anya pedig 25 éves volt. Három gyermeket neveltek: a 7 éves Edmundot, a 6 éves Szelinát (ez a szép női név akkoriban nagyon divatos volt a kanizsai zsidó családok körében) és legkisebbként az 5 éves  Ádámot.

Sajnos, lakcím rovata nem volt az összeírásnak, bár akkoriban még nem is létezett a mainak megfelelő házszám-rendszer – így semmit nem tudunk arról, hol, merre laktak a városban. Azért annyi gyanítható, hogy Kanizsának frekventált helyén élhettek, hiszen a család jól szituált volt (ezt tudjuk a múltkor elmesélt betörés adataiból). Az apa orvosi rendelője is a lakással egy épületben lehetett, szerintem ezért sem lakhattak félreeső helyen.

Csak lábjegyzet, hogy az említett összeírást 1848. május 13-án Szemere Bertalan hadügyminiszter rendelte el országosan, hogy a korábban tapasztalt antiszemita zavargások megfékezése után törvényt készítsen elő "a zsidók honlakossága" tárgyában.

Azt már a múltkor írtam, hogy Ádám nagy valószínűséggel először otthon tanulhatott zenét. Akkoriban a jól szituált polgárok életformájához hozzátartozott a zenetanulás, a házimuzsikálás – természetesen különböző szinteken. A városban magán-zenetanárok működtek, akik a jeles családokhoz általában helybe mentek órákat adni. Néhány nevet ismerünk  azok közül,  akik 1820 után működtek, mint például Ibi György, Mann Ferenc és Knöpfler Mór neveit; de hogy Ádámot (és nyilván testvéreit is) ki tanította,  egyáltalán ezek közül valaki, az már azt hiszem, nem fog kiderülni. Az is lehet, hogy az itthoni zongoratanulás után Ádám külföldre ment, talán a bécsi, vagy a zágrábi zeneakadémián folytathatott komolyabb tanulmányokat – mert azért az valószínű, hogy művészi kiképzést Kanizsán nem kaphatott. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy Ádám hivatásos muzsikus, közelebbről zongorista lett és ebben a minőségében többnyire külföldön élt.

Legközelebb innét folytatjuk!

Mai zenénk az angol John Field egy noktürnje, szerintem Ádám is játszhatta ezt a darabot. Az ír származású Field (1782–1837) a XIX. század első felének kiemelkedő zongoristája volt. Mint zeneszerző nagy hatást gyakorolt Chopinre, aki a noktürn műfaját nála ismerte meg.

Hallgassuk tehát Field B-dúr noktürnjét: