Ma, február 9-én lenne nyolcvankét éves Petrovics Emil zeneszerző. Ismerhettem személyesen, a halála előtti évben két alkalommal is hosszú beszélgetést folytathattam vele Nagykanizsán; ez a két alkalom és a régi televíziós vetélkedők, amikor felfigyelt rám, életem nagy ajándékai közé tartoznak.
Már írtam róla itt a blogon: ELŐSZÖR a halála feletti megrendülésben, MÁSODSZOR utolsó nagykanizsai látogatásának emlékeit vetettem – nem papírra, hanem képernyőre. Most újra felidézem alakját, azért is, mert kedvenc videomegosztó portálunkon találtam egy nagyszerű felvételt, amelynek kapcsán róla, és a napokban elhunyt csembalóművészről , Sebestyén Jánosról is megemlékezhetünk.
A kapocs, ami itt összeköti őket, az Petrovics Emil: Négy önarckép álarcban című darabja. Ez a mű voltaképpen egy barokk szerzők modorában csembalóra írt négy tételes szvit, amely egyúttal olyan szerzők szellemét is megidézi, mint Prokofjev és a Petrovics Emil számára különösen kedves Ravel, akiről kitűnő könyvet is írt. Szerzője a művet Sebestyén János számára komponálta, ő játszotta lemezre a most hallható felvételt.
Évtizedekkel később pedig ez a műve jutott Petrovics Emil eszébe, amikor megírta később két kötetben megjelent és a zenei életben hatalmas port felvert önéletrajzát, amelynek az Önarckép álarc nélkül címet adta arra utalva, hogy írása mögött a legkíméletlenebb őszinteség áll – saját magával szemben is.
Az előadó, Sebestyén János nemcsak gyakorló hangszeres művész, hanem rádiós és televíziós műsorok alkotója, szerkesztője, műsorvezetője is volt. Hosszú éveken keresztül ő konferálta a nevezetes bécsi újévi koncertek magyar közvetítését. A népszerűség igazi fokmérőjét jelentette, hogy jellegzetes hanghordozását még kabarétréfában is utánozták...
Életútjáról részletesen ITT OLVASHATUNK.
Végül következzen a Négy önarckép álarcban Sebestyén János előadásában:
.jpg)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése