Liszt Ferenc és Nagykanizsa 6.

Siposs Antal (1862), Vera Timanova (1876, 1878), Sophie Menter (1877) és Joseffy Rafael (1879) hangversenyei után 1881-ben egyszerre két Liszt növendék kereste fel Nagykanizsát: Gosztonyi Béla és Rausch Károly. Ők is az Arany Szarvas szálloda karzatos nagytermében léptek színpadra, december 20-án.

Liszt Ferenc 1880 körül

Mindkét fiatalember Liszt budapesti tanítványai közé tartozott. Gosztonyi Béla 1875 őszén kezdte meg tanulmányait az akkor frissen megnyílt Zeneakadémián. A korabeli források szerint egészen az 1879/80-as (vagy az 1880/81-es) tanévig tanult itt. Egy alkalommal a Liszt által alapított ösztöndíjban is részesült. Rausch Károly egy év kihagyással, 1877/78 és 1880/81 között volt zeneakadémiai növendék.

A két fiatal már akadémista korában is többször játszott együtt kétzongorás műveket s ez később is folytatódott. Tanulmányaik befejezése után Liszt továbbra is érdeklődött irántuk, 1883 januárjában például kétszer is elment meghallgatni őket.

Hal tér - itt volt először a Zeneakadémia (Forrás: szoborlap.hu)

Nagykanizsán Gosztonyi Béla Beethoven egyik Asz-dúr szonátáját szólaltatta meg. Sajnos, nem egyértelmű, hogy az Op. 26 és Op. 110 közül melyiket, szerintem az opus 26-os a valószínűbb. Rausch Károly mestere VI. magyar rapszódiájával lépett pódiumra. Nyilván mindkét darab előadása jócskán magán viselte Liszt "kezenyomát".

Kanizsa mindkét hírlapja tudósított a koncertről.

Elsőként itt a Zala című lap előzetese, 1881. december 14. 3. oldal:

...az este annyival élvezetesebb lesz, mivel Gosztonyi Béla urat Somogymegye fiát jó hír előzi meg, finom játékával, melyben szép összhangba olvad össze az előadás technikai ügyessége a játék érzelmességével már a budapesti közönséget is elragadta pedig fővárosunk közönségét nem oly könnyű kielégíteni. Ép oly szép hír előzi meg Rausch Károly urat is, ki a zene istennőjének valódi kegyeltje s a legkitűnőbb octáve játszók közé tartozik.

Idézet a beszámolókból:

Zalai Közlöny 1881. december 22. 2. oldal:

Liszt Ferenc méltó tanítványai, Gosztonyi Béla és Rausch Károly urak hangversenye kitűnőleg sikerült, szépszámú díszes közönség a legnagyobb lelkesedéssel üdvözölte őket. Egybevágó, összhangzatos játékuk a gyorsaság s könnyűdséggel párosulva, szabatos előadásuk által a nagy mester működése teljesen feltünhetővé válik.

Zala, 1881. december 21. 2. oldal:

A hangversenyre szép számú és distinguált közönség jelent meg. Liszt Ferenc tanítványai Gosztonyi Béla és Rausch Károly urak dicséretükre válnak mesterüknek. Mindakettő egész könnyűséggel győzi le a legnagyobb technikai nehézségeket, játékuk finoman nuancirozott és érzésteljes; ugy az együttesen mint külön-külön játszott darabokban elragadták a közönséget tiszta és nem közönséges technikájú játékukkal. Mindkettő azon az úton van, melyen a nagy művészek szoktak járni a tökéletesség felé. Gosztonyi Béla úrnál teljesen igazolva látjuk azon jó hírnevet, mely őt megelőzte. Az As-dur sonáta Beethoventől a művészi játék szép fokán mutatta őt; úgy Rausch Károly urat Liszt Ferenc VI. rhapsodiája.

Ez utóbbi cikkből kiderül, hogy közös darabot  vagy darabokat is játszottak, minden bizonnyal négykezest, mert nem valószínű, hogy egy második zongorát be tudtak állítani a rendezők. Sajnos, a tudósítók nem írták meg, hogy mit, de talán ez is Liszt-muzsika volt.

A koncerten, akkori szokás szerint helyi muzsikusok is közreműködtek, közülük Sterneck Zsigmondot érdemes kiemelni. Ő Nagykanizsán élő gordonkaművész, magán zenetanár volt, 1881-ben a két vendégművészhez hasonló ifjú életkorban. Ezen a koncerten saját "Ábránd"-ját játszotta, melyet Verdi: Álarcosbál című operájának egy dallama alapján komponált. Zongorán Grünhut Alfréd fiatal (és gazdag) gabonakereskedő kísérte. A korabeli Nagykanizsán számos hasonló jó, sőt, szinte profi szinten muzsikáló úr és hölgy élt. Bár zeneiskola még nem volt a városban (1926-ban lett), Kanizsa ekkoriban, és még jónéhány évtizedig a házimuzsikálás mekkája volt. Ez egyrészt a városban működő magán zenetanároknak volt köszönhető, a tehetősebbek közül pedig többen is tanultak a bécsi, a zágrábi és a pesti zeneakadémián.

Hogy Gosztonyi és Rausch élete, pályája hogyan alakult a későbbiekben, még nem tudtam kideríteni. A magyar nyelvű zenei lexikonokban nem szerepelnek s más forrásokat sem találtam róluk. Egyetlen adat került elő: Rausch Károly 1883 és 1888 között a Nemzeti Zenede tanára volt.

De az internet korában nem lesz gond kiegészíteni ezt a bejegyzést, ha új információk bukkannának fel velük kapcsolatban. Addig is hallgassuk meg Liszt VI. magyar rapszódiáját, amit Kanizsán 1881-ben Rausch Károly játszott, Cziffra György előadásában.

 


Felhasznált irodalom:
Gulyásné Somogyi Klára: Ábrányi Kornél a Zeneakadémián. = Fejezetek a Zeneakadémia történetéből. Bp.1992