Zene és gasztronómia 2.

Hollywoodi filmekből, látványos show-műsorokból ismerjük azt a receptet, hogy énekesek, táncosok egy nagy tortában rejtőzködnek, mint ahogy itt is, az Ének az esőben című örökbecsű filmben:

A módszer azonban nem új találmány. Hogy az ókori görögöknél is lett volna ilyen, arra még nem találtam utalást (bár a rómaiaknál lehetett, egy kis kifinomultságért és teatralitásért ők sem mentek a szomszédba), de a burgund hercegi udvarban a XV. század közepén igen!

Mielőtt még Itália vált volna Európa zenei életének központjává, volt egy ragyogó kulturális időszaka földrészünknek, amely Burgundiához fűződik.

A burgund hercegek: Merész Fülöp (†1404), Rettenthetetlen János (†1419), Jó Fülöp (†1467) és Merész Károly (†1477) jó politizálással, hódításokkal és szerencsés házasságokkal egy jóképű birodalmat kovácsoltak maguknak össze, amelybe Észak-Franciaország, valamint a mai Belgium és Hollandia is beletartozott.

 

Országuk szíve, az eredeti Burgundia ma Bourgogne néven Franciaország történelmi tartománya; székvárosa – ugyanúgy, ahogy az egykori hercegeké – Dijon.

Hogy kézzelfoghatóbb legyen, ide másolom a terület elhelyezkedését a mai Franciaország térképén. 

A burgund hercegek udvarában szinte mesebeli élet folyt, Európa legragyogóbb udvartartását alakították ki maguk körül. Fantasztikus és kifinomult udvari mulatságokat rendeztek, ezekről néhány leírás is maradt az utókorra. Innét tudunk a Jó Fülöp által 1454-ben Lille városában rendezett nagy lakomáról, amellyel az uralkodó a törökök ellen vezetendő keresztes hadjáratra tett esküjét kívánta megünnepelni – az más kérdés, hogy aztán a hadjáratra nem került sor...

De a lakoma káprázatos volt és minden bizonnyal hasonlókat rendeztek székvárosuk palotájában is.

Íme, egy korabeli "sajtófotó" a szakirodalomban A fácán lakomája néven emlegetett rendezvényről a résztvevő legfőbb méltóságok neveivel:

Jó Fülöp és felesége az első sor bal oldalán állnak egymás mellett.
Mint a képen is látszik, a burgundi udvar hölgyei hozták divatba a csúcsos fátylas fejfedőket, a férfiak a kunkori orrú cipőket. Ezt a stílust látjuk viszont legtöbbször mesefilmekben és illusztrációkban.

De hogy visszatérjek az Ének az esőben-hasonlathoz: ezen a középkori lakomán egy akkora pástétomot toltak be, hogy huszonnyolc zenész rejtőzködött benne! A korabeli udvari tudósító elmesélte továbbá, hogy a kutakból bor folyt. A faliszőnyegekkel pazarul felékesített teremben allegorikus élőképek jelenítették meg többek között az aranygyapjút kereső Jason kalandjait, egy másik jelenetben pedig – hogy a lakoma politikai aktualitását is megadják – egy feketébe öltözött hölgy, aki az egyházat jelképezte, elefántháton (!) siratta az előző évben a törökök által elfoglalt Konstantinápolyt...

A burgund hercegek bőkezűen támogatták a tudományokat és a művészeteket. Ennek meg is lett az eredménye, mert Európa majdnem minden akkori nagy zeneszerzője Burgundiából származott, így például Guillaume Dufay (1400-1474), Gilles Binchois (1400 k.-1460), Johannes Ockeghem (1410/30-1497) és Josquin des Pres (1450 k.-1521). Ma keveset emlegetett nevek, de hatásuk felmérhetetlen: ők vezették át Európa zenéjét a középkorból a reneszánszba. Jó két és fél évszázad múlva szintén Dijonban született a zenei barokk nagy alakja, a Bach-kortárs Jean-Philippe Rameau (1683-1764).

Íme Dufay egy világi zenedarabja, elhangozhatott akár a fácános lakomán is:

Nem véletlen, hogy az egyébként természeti szépségekben és műemlékekben bővelkedő Burgundia ma is a gasztronómia fellegvára – gondoljunk csak a burgundi borokra vagy a dijoni mustárra...

Végül tegyünk egy sétát a mai Dijonban: