Hubay Jenő Nagykanizsán

Az idei jubileum alkalmából kezdtem el Liszt Ferenc esetleges nagykanizsai kapcsolatait keresgélni. Közben eszembe jutott, hogy olvastam egy aranyos esetről, ami Hubay Jenővel esett meg kis városunkban. A képzettársítás oka, hogy a nagyhírű hegedűművész és pedagógus ifjú korában szoros kapcsolatban állott Liszttel.

Hubay Jenő 1897-ben

Hubay Jenő (1858-1937) "beleszületett" a magyar zenei életbe. Édesapja, Huber Károly a pesti Nemzeti Színház karnagyaként Erkel Ferenc kollégája volt.  1866-ban ő vezényelte a legelső magyar Wagner-előadást, a Lohengrint. Tehetséges fia felkeltette Liszt Ferenc érdeklődését, többször kamarazenélt otthonában az akkor 18-19 éves fiatalemberrel. Hubay Jenő legelső pesti fellépésére is Liszt révén került sor 1877-ben, a Zeneakadémia legelső, azóta lebontott épületében, Liszt Ferenc híres matinéi egyikén. Liszt ezen a koncerten szabályosan bedobta a fiatal művészt a mélyvízbe: a közönség soraiban ugyanis ott ült Henryk Wieniawski, Európa akkori egyik legelső hegedűművésze, a brüsszeli konzervatórium hegedű tanszakának vezetője. Alig néhány év múlva, egész pontosan 23 évesen (!) aztán Hubay éppen Wieniawski utóda lett ezen a fontos poszton. Egyébként külföldi karrierjét is Liszt segítette, ő adott számára ajánlóleveleket a párizsi zenei élet vezető személyiségeihez. Hubay innét, több nagy sikerű koncertkörút után került Brüsszelbe. Aztán apja halála után feladta a nyugat-európai fényes lehetőségeket, hazaköltözött s elvállalta a budapesti Zeneakadémia hegedű tanszakának vezetését. Ekkor még mindig csak 28 éves volt...

1919 és 1934 között rektorként vezette az intézményt. Pedagógiai hatása szinte felmérhetetlen, nevéhez a magyar hegedűművészet aranykora fűződik.

Hubay Jenő 1927. március 15-én adott szólóestet városunkban. Hosszú-hosszú évtizedek vágya teljesült be ekkor Kanizsán,  ugyanis előző nap adták át a közönségnek a város régóta várt színházépületét, amit ma tervezőjéről, Medgyaszay Istvánról Medgyaszay Háznak neveznek.

Az épület felavatásán, március 14-én Nagykanizsa szülötte, a Nemzeti Színház akkori igazgatója, Hevesi Sándor mondta az ünnepi beszédet. Másnap adott szólóestet Hubay Jenő, mint Magyarország akkori legnagyobb zenei tekintélye és világhírű hegedűművésze. Műsorán saját művein kívül Beethoven Kreutzer szonátája szerepelt – az a mű, amit ifjúként Liszt Ferenccel is többször játszhatott. Zongorista partnere a fiatal Kósa György volt. Most a mű harmadik, befejező tételét Nathan Milstein és Georges Pludermacher játssza:

Hubaynak egy 1627-ben készült Stradivarija volt, minden bizonnyal Kanizsán is ezen játszott. Kicsit utánanézegetve kiderült, hogy a hangszert napjainkban egy Nai-Yuan Hu nevű taiwani hegedűművész használja.

Hubay Jenőt 1927-ben egyik fia, Andor is elkísérte városunkba, aki apjáról írott könyvében örökítette meg a már jelzett kedves történetet:

Nagykanizsán koncert után berobbant a művészszobába egy öreg bácsi, és ólomból készült igen szép Mozart-szobrot nyújtott át apámnak; „Én ugyan fődsiket vagyok, öcsém –, ordította – de azt mondják, gyönyörűn játszottál! Hálából elhoztam neked ajándékba ezt a szobrocskát, amit még az ükapám hozott Osztrákországból. Azt mondják, hogy valami hozzád hasonló nagy muzsikust ábrázol, valami Mozartot.”

Mindehhez hozzá kell tenni, hogy az „öcsém”-nek nevezett  és simán letegezett Hubay akkor már lassan a hetvenedik évében járt és – mint a Zeneakadémia igazgatóját – "méltóságos úr"-nak illett címezni...

Végezetül itt van az alighanem egyetlen fennmaradt filmrészlet a  hegedülő Hubay Jenőről, ami alig tíz évvel a kanizsai koncert után készült, és itt is Kósa György kíséri. A hangszer pedig biztosan a Stradivari...