Plácido Domingo

2011. január 9., vasárnap

A "Magamról" rovatban a hátam mögött Plácido Domingo operaénekessel vagyok látható, bár ő sajnos csak plakát formájában van jelen :). A fénykép tavaly december 17-én készült, utolsó könyvtárosi munkanapomon szokásos helyemen, a zenei részleg asztalánál.Itt megmutatom nagyobb méretben is:



Azért ezt a képet választottam hogy bemutasson az erre járóknak, mert, míg felhasználónevem, Kataliszt sok fontos dolgot elmond rólam kilenc betűben, azt azért nem tudja szimbolizálni, hogy Liszt Ferenc mellett a másik nagy "szenvedélyem" az opera, művelői közül pedig mindenek felett Plácido Domingo. Bár újabban kacérkodom Jonas Kaufmann-nal is... Persze szeretek még sok mindenkit, nem az a "rajongó" vagyok, aki számára a kedvencén kívül senki más nem létezik, ezt remélem blogom majd igazolni fogja. De kétségtelenül Domingót tartom minden idők legnagyobb operaénekes-egyéniségének. E meghatározás alatt nemcsak a hangját, hanem fantasztikus színészi képességeit és még a legnagyobb operaénekesek között is páratlan muzikalitását egyaránt értem, amihez hozzájárulnak emberi vonásai: az állandó tanulás, az egészen döbbenetes munkabírás, a saját maga előtt a legmagasabbra helyezett mérce, a vele egy produkcióban dolgozók iránti maximális kollegialitás. És persze női szemmel is jó nézni :)) még most is, pedig nemsokára hetven éves lesz.
Sztárallűrjei nincsenek, pedig éppenséggel akár lehetnének is. Természetesen tudatában van a világ zenei életében betöltött szerepével, de soha nem él vele vissza. S hogy ezeket honnét tudom? A sok-sok sajtóhír, cikk, kritika mellett kollégái elmondásából és a róla szóló könyvből. Ezeken kívül volt szerencsém beszélni róla Petrovics Emil zeneszerzővel, aki a Magyar Állami Operaház igazgatója volt Domingo emlékezetes vendégszereplése idején, amikor Verdi Aidájában Radamest énekelte Budapesten 1987-ben. Ő mesélte, hogy még nem találkozott operaénekessel, aki nemcsak a saját szerepét tudta volna az operában, hanem az opera egész zenéje, minden szerepe a fejében volt, s aki - bár akkor már világsztár volt - olyan segítőkészséggel fordult volna színpadi partnerei felé, mint Domingo, aki tudta és tudja, hogy nem csak az ő sikere a fontos, hanem az egész előadásé. Mindezt személyesen is tapasztalhattam, amikor módomban volt végignézni második pécsi gálakoncertjének főpróbáját.
Az a nagy vágyam, hogy őt igazi operaszerepben, színpadon láthassam, nem biztos, hogy valóra fog válni. De két alkalommal is láthattam-hallhattam őt élőben Pécsett, koncerten, 2008 és 2009 augusztusában. Ezekről az élményeimről később feltétlenül szeretnék beszámolni.
Ennyi beszéd után újra itt az ideje egy zenei élménynek. Mivel Domingo szülei neves zarzuela-énekesek voltak (a zarzuela a spanyolok operettje, bár azért egy fokkal komolyabb, mint amit mi operetten értünk), kezdjük egy dallal ebből a műfajból. A felvétel 1988-ban készült és engem teljesen elbűvöl, mert mintha benne testesülne meg a spanyol lélek.


1 megjegyzés:

Unknown írta...

"Megtestesül benne a spanyol lélek"
Kösz Kati!
Jó volt látni a képet az utolsó munkanapodról
Míg ott voltál, zenei részleg is volt.
Az írásaid meg olyan közvetlen hangvételűek,
talán ezért is nagy szerelmed Placido Domingo.
Nagy boldogság lehet, hogy élőben hallhattad.
Én is szeretem a hangját, bár nem vagyok
"vájtfülű". És milyen jóképű!