Liszt Ferenc és Nagykanizsa 1.

2011-ben ünnepli a zenei világ Liszt Ferenc születésének kétszázadik évfordulóját. A bicentenárium adta az ötletet, hogy megpróbáljam kinyomozni, Lisztnek lehetett-e valamilyen módon köze városomhoz, Nagykanizsához.
Magyarországon – Budapesten kívül is – vannak olyan települések, amelyek kitüntetett szerepet játszottak a zeneszerző életében: elsősorban Sopron, Szekszárd, Esztergom és Kalocsa. Vannak helyek, ahol ritkábban járt, ilyen például Pécs, Győr, Kőszeg, Sopronhorpács vagy az alföldi kicsiny Tetétlen (ezekre a helyekre majd ellátogatunk itt a blogon), ám ezek is nyomot hagytak életművében.

Nagykanizsa sajnos nem büszkélkedhet Liszt Ferenc látogatásával, netalántán koncertjével annak ellenére, hogy különösen az 1860-as évektől igazán élénk zenei élete volt; ugyanakkor több  közvetett kapcsolódási pont is kimutatható városunk és a zeneszerző között.

Illetve, hogy pontosak legyünk, Liszt megfordult Kanizsán, de csak átutazóban. Lehetséges, hogy már zongoravirtuóz korában, a vasút előtti világban is járt erre, hiszen ismert, hogy milyen sokat utazott akkoriban. 1860 után, amikor a kiépült Déli Vasút révén Nagykanizsa is bekerült a vasúti közlekedés vérkeringésébe, s megteremtődött összeköttetése a főváros, illetve az Adria felé, Liszt minden bizonnyal többször is érintette városunkat Budapest és Róma közti gyakori útjain. Dokumentálhatóan eddig egyetlen esetről tudok, amikor valóban átutazott Kanizsán, ez pedig 1865. augusztus 8-án, kedden történt.

Két nap múlva a Kanizsán kiadott Zala-Somogyi Közlöny című újságban a következő hír jelent meg:

Világhírű zeneművészünk Liszt Ferencz f. hó 8-án vonult át a vaspályán, hihetőleg Füredre vagy Pestre.

A lap következő számában pedig ezt olvashatták a kanizsaiak:

Liszt Ferencz hírneves művész hazánkfia csakugyan Kanizsán vonult keresztül a vaspályán. Érkezése, ha csak kevéssel is az előtt tudatott volna, városunk műkedvelői bizonyosan lehetőleges fényes fogadtatásban részesítették volna őt.

A Déli Vasút emlékműve a kanizsai vasútállomáson

Az újságban említett „városunk műkedvelői" az 1863-ban megalakult Kanizsai Dalárda nevű férfikar, a város első felnőtt énekkara volt.
 Az ötvennegyedik évében járó Liszt ekkor is Rómából utazott Magyarországra.  Fontos időszak állt mögötte: ekkoriban fejezte be az egyházi zene megújítása jegyében született Missa Choralis című művét, dolgozott a Krisztus-oratóriumon, s nem sokkal korábban szentelték abbévá. Utazásának célja pedig a Pestbudai Zenede alapításának negyedszázados évfordulós ünnepségei voltak. Az első intézményes zeneiskola megnyitásához 1840-ben Liszt  anyagilag és erkölcsileg egyaránt jelentősen hozzájárult.
Hogy a kanizsai újság honnét vette értesülését Liszt átutazásáról, kiment-e tőlük valaki az állomásra és megtudakolta, vagy meglátták a vonatablakban, nem lehet tudni, de a hír igaznak bizonyult.

Liszt két egymás utáni levele ugyanis – amelyekben volt élettársát, Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnét tudósította programjairól – megerősíti a tényt, hogy 1865. augusztus 8-án valóban a Prágerhofból (ma Pragersko, Szlovénia) Nagy-Kanizsán át Pestre tartó vonaton ült. Augusztus 7-én este pragerhofi szállásán – némi iróniával – ezt írta a hercegnének: "Ennek a papírnak ritka jó minősége mutatja, hogy falusi fogadóból írok magának. Mivel a pesti vonatnak nincs csatlakozása a mestre-velenceihez, amellyel épp most érkeztem meg, itt kell majd töltenem az éjszakát, s csak holnap reggel fél 10-kor utazom tovább. Valamivel kevesebb, mint 11 óra alatt jut el az ember innen Pestre." Augusztus 9-én pedig, már Pestről így folytatta a beszámolót: "Tegnap este a vonat letett Budán 8 órakor." (A levelek forrása: Liszt Ferenc válogatott írásai II. kötet. Budapest, Zeneműkiadó, 1959, 585. oldal, fordította  Hankiss János.) Akkoriban a kanizsai újság még nem közölte a vasúti menetrendet, de az valószínűleg nem túl sokat változott 1868-ig, amikor Kanizsáról 13 óra 22 perckor indult a vonat Budára. Ez a fél kettő körüli időpont reális lehet a délelőtt fél tízes indulás és az este nyolc órai megérkezés között.
Legközelebb Liszt-növendék zongoraművészek nagykanizsai szerepléseiről szeretnék beszámolni.

A bejegyzés végére Liszt Szent Erzsébet legendája című oratóriumának zenekari előjátékát választottam. A mű ősbemutatója  – hatalmas sikerrel – 1865. augusztus 15-én zajlott le a pesti Vigadóban, Liszt vezényletével, pontosan egy héttel azután, hogy szerzője keresztülutazott városunkon.